Hogyan tudnék barátkozni felnőttként, ha nincs semmi beszédtémám és úgy érzem nincs mit mondanom?

Férjemnek rengeteg barátja van, néha én is beleolvasok az üzenetbe miket dumálnak. 90%-ban valakinek a kibeszélése folyik, még az enyémé is, pl. a feleségem így úgy amúgy, illetve még amolyan életbölcsességek vannak benne: pl. hát ilyen az élet, az emberek/vallások/gyerekek stb ilyenek olyanok, én ezt szeretem, ezt utálom stb. Hogy kell beszélgetni mással, ha nekem nincs megosztási vágyam? Hallgatag vagyok, mindent magamban tartok. Nincs közösségi oldalam se, nem nézem másét se. Férjemmel sem tudok beszélgetni semmiről, igaz nem is értenénk egyet sok mindenben. Gyerekeim is nagyon jól elbeszélgetnek egymással. Igaz, nekik azért tanítok dolgokat szóban, mert ők még nem tudnak mindent. Nem érzem magam normálisnak, hogy ilyen magányos farkas vagyok. Szeretek emberek között lenni amúgy, de szinte csak akkor beszélek, ha kérdeznek. Szivesen hallgatok másokat, de nem találnak elég jó partnernek és továbbállnak, hamar egyedül maradok minden társaságban.