Miért erőlteti ennyire a barátságot?

Gyerekkori legjobb barátnőmről van szó. Annó folyton együtt voltunk, volt egy hármas csapatunk egy nagyobb társaságon belül. Aztán elkezdtek engem kihagyni minden programból, inkább mások, "menőbbek" társaságát keresték. Nekem ez annó, 14 éves koromban nagy törés volt, nem értettem az egészet, évekig bennem volt a tüske. Aztán nyilván elengedtem a dolgot, lett új tarsaságom. Az egyik lányt viszont az új barátai elkezdték hanyagolni, össze is vesztek, ő pedig elkezdett újból felém húzni de én már nyilván tartottam a távolságot. Ez mind 14-15 éves korunkban volt. 18 éves korunktól kezdve pedig tényleg csak alkalomszerűen találkoztunk vagy beszélgettünk, amikor a régi nagyobb társaság összegyült.

Most 25 évesek vagyunk, kb 1,5 éve kezdett el járni a nővéremhez körmözni (együtt lakunk, itthon vállal be pár ismerőst).

Azóta úgy csinál, mintha mi ezer éve legjobb barátnők lennénk és mindent tudnánk egymásról. Az egy dolog, hogy ő az egész életét elmesélni minden alkalommal (olyan dolgokat amiket én pl senkinek nem mondanék el) de az valahogy nem tűnik fel neki, hogy én mindíg csak felszínes valaszokat adok. Pár honapja olyanokat írt, hogy reméli mindíg ilyen jó barátnők maradunk de az nem tűnt fel neki, hogy erre nem válaazoltam. Nyilvan nem bízok meg benne, nem is ismerem már, ezer éve nem vagyunk olyan kapcsolatban.

Folyton hív magukhoz, pedig az anyósáéknál laknak (akikkel rossz a kapcsolat) és én még csak a férjével sem találkoztam soha. Nemrég szült, azóta folyton kepeket küld róla, korábban a macskájáról küldött állandóan. Ilyenkor írok egy mosolygós emojit és ennyi, őszinten ez engem nem érdekel.

Egyébként egy nagyon pozitív, kedves lányról van szó, nem tudok rosszat mondani róla, pont ezért nem is tudom elküldeni a ...ba.

De egyszerűen nem értem, hogy miért erölködik ennyit, mi lehet ennek az oka.