Miért számít a külső barátkozás szempontjából? 18L

Mivel van párom, és hivatalosan csak egy lehet, (anyukám nem engedi, hogy több legyen) ezért fiú/lány/mindkettő barátot szeretnék, akivel lehet hülyülni, iszogatni, vagy bármit csinálni, amit a BTK vagy a NAV nem büntet. Próbáltam dumálgatni interneten emberekkel, de amint arra irányul a kérdés, hogy hogy nézek ki, és őszintén bevallom, milyen ocsmány vagyok, már problémák merülnek fel. Nem egyszer mondták nekem, hogy NEM kell kép, csak írjam le a külsőmet, de miután mondtam, hogy olyan csúnyán bizony nem tudok írni, ezért maradjon tárgytalan ez a kérdés, le is lettem rázva rendesen, de nem tudok mit csinálni. És nem hazudtam, nem vagyok egy szépség, még a páromnak sem kellenék, ha nem szopnék olyan jól, mint a magyar válogatott. Egyébként érdeklődő vagyok afelé, akivel beszélgetek, válaszolok minden kérdésre, szóval tényleg nem tudom miért nem csípnak az emberek engem. Nyilván nem vagyok gazdag, de Miller sörre telik, tippmixet is fel tudom adni, ha nem hitetlenkedik az eladó a lottózóban az életkoromat illetően. Mert egyébként olyan vagyok, mint egy 14 éves, agyilag meg kb 10 évet letagadhatok. Őszintén megvallva, ennyi idős még soha nem voltam, szóval több vagyok a kelleténél még így is. Igyekszem nem untatni azt, akivel társalgok, akár élőben, akár interneten, árad belőlem az ökörség, mégsem nagy a licit az én társaságomra. Oké, koronavírus van, de eddig is elkerültek felebarátaim. Gondolom azért, mert nem vagyok valami elbűvölő, de sikerül elvarázsolnom mindenkit - és hát el is tűnnek mellőlem. Valóban ennyire mérvadó lenne az ember külseje? Nyilván nem vagyok igénytelen, szóval nyugi van.