Szerintetek miben hibáztam/ mennyire az én hibám?

Hosszú kifejtés lesz, de próbálom sűríteni.

Oviban is több barátom volt, közülük egy ugyanabba az osztályba került, mint én. Sokáig jóban voltunk, de nagyon hamar mérgező barátsággá vált, nem hagyott másokkal beszélni, játszani és uralkodott felettem. Volt egy nagy veszekedés, ami után kibékültünk meg beszélgettünk, még pár közös program is volt, de sosem lett már olyan, mint előtte. De másokkal viszont nagyon jóba lettünk és kialakult egy jó társasági kör. Volt ott egy lány, aki később a legjobb barátnőm lett. Nagyon csendes volt és még most is az és amikor beszélgetünk ő nem nagyon tudja fenntartani a témát.. így gimi után is sokat beszélgetünk (másik sulikba is jártunk), de én kérdezek, ő válaszol és mesél, de nem mindig tud mit reagálni, kérdezni. Sokszor kínosnak érzem már, hogy csak én beszélek élőben, de ha én nem teszem, akkor ő csak hallgat. Múltkor azt mondta, hogy "ahh, kínos csend". Kicsit rosszul esett, de azért nem beszéltem, hogy hátha mond majd valamit, de ugye nem ezt vártam... viszont a szüleivel is jóban vagyok és ők meg azt mondják, hogy nagyon kinyílt "mellettem" a lányuk és nagyon kedvel engem, meg ballagásra is, szalagtűzésre is meghívott és majdnem az érdekelte a legjobban, hogy én tudok-e menni. És ez a rész nagyon jól esett. Tehát tőle is meg a szülőktől is azt "kapom", hogy tényleg legjobb barátként kezel és még ha nem is mutatja, sokat jelentek neki. (nekem is ő, mielőtt ez nem így jönne le)

Aztán gimi alatt lett egy ottani legjobb barátnőm, több közös téma, jó beszélgetések, programok, sokszor náluk aludtam ilyenek. De sajnos azt viszont későn vettem észre,hogy ez megint egy toxikus barátság volt. Állandóan szúrósan méregetett engem, ha másokkal beszéltem vagy éreztem jól magam, néha még be is szólt. Piszkált, beszólogatott, és ha írtam neki sosem válaszolt, viszont, amikor én nem voltam telefon közelben (edzések, vezetés, utazás: mert messzebb lakom a sulitól és erdőben nincs túl jó lefedettség..) több appon is rám szállt és állandóan írogatott, és mindig megszólt, ha nem írtam azonnal. Volt arra példa, hogy egy tanár nekem írt és megakarta nézni és odaadtam a telefonom, de rajta kaptam, hogy másokkal írt beszélgetéseket nézeget, amikor rászóltam, meg le sem reagálta. Személyes dolgokról nem lehetett vele beszélni, mert közbeszólt, elfordul, telefonozni kezdett, de ha ő akart valamit mondani és mással beszélgettem, akkor meg nyafogott, hogy sosem figyelek rá, kihasznált dolgozatoknál, háziknál, órákon- Olyan szinten energiavámpír volt, hogy az hihetetlen.. csak negatív dolgokról tudott beszélni, hőbörgős stílusban. de róla még azt kell tudni, hogy rajtam kívül nincsen más barátja, se suliban, se azon kívül..

És a lényeg, hogy több ilyen ember volt körülöttem, aki mérgező barát volt, vagy nem lehetett vele ténylegesen beszélgetni.. többen voltak úgy, hogy csak egy vállnak kezeltek, amin kisírták magukat, de sosem viszonozták. elmondták a saját gondjukat, de én nem számíthattam rájuk.. akire meg igen, nos nekik sosem én voltam az első.. Nagyon szeretek velük beszélgetni, mert velük tényleg lehet, de engem nem tekintenek annyira közeli barátnak..

Szerintetek mit rontottam el ennyiszer? Miért csak ilyen emberek vesznek körül?

Tudom, hogy egy kisregény lett és sokan nem olvassák majd el, de aki mégis megtette, nagyon szépen köszönöm! Tippeket, tanácsokat, hasonló történeteket szívesen olvasok, köszönöm, ha írtok!