Ha nincsenek barátaim, az az én hibám?

Úgy igazi barátom 3-4 ember van, akikkel közös az érdeklődési kör, vannak élményeim és akkor is se felejtenek el, ha az élet úgy hozza, hogy hónapokig nem beszélünk. Az egyik lánnyal 12 évig voltunk osztálytársak, nagyon sok közös dolgunk van és számíthatunk egymásra, egy másik csajt az egyetemen ismertem meg, tőlük távol lakom. A jelenlegi lakhelyemen is lett 3 éve egy jóbarátnőm, a közös érdeklőési kör hozott össze.

Persze van megannyi ismerősöm is, volt akit barátnak hittem de csalódtam benne. Igazából évek múltán látszik ki az akire számíthatsz.

Talán lehet neked is lesz 1 akire számíthatsz.

Nem a te hibád, manapság sokkal nehezebb barátokat találni, mint régen. Sokan elvannak a saját kis világukban is, meg elidegenedés, individualizálódás van, a világ felgyorsult jelentős mérékben...

Nekem nincsenek igazi barátaim, csalódtam az emberekben (pletykálás, személyes titkok elárulása stb miattt).

Ha keresek pár embert, akkor van velük kapcsolatom, ha nem, végérvényesen eltűnnek az életemből, mert ők "csak úgy spontán" nem keresnek.

Örülünk a szép, rózsaszín történetednek, de sokkal előrébb se a kérdezőt, se engem nem vitt. De egy gennyes sebbe azért sikerült óvatlanul beletérdelned.

Nekem is volt már olyan ember akiről azt hittem, akiről én hülye elhittem, hogy mindig megmaradunk egymásnak jóban és rosszban. Átmentünk, át segítettük egymást már jó néhány gondon. Ha hívna, a mai napig mindent eldobva mennék és segítenék neki, vagy ha mégoly fáradt lennék, szűkös lenne a napirendem, akkor is szorítanék neki helyet. Ő viszont... Már jó ideje nem keres. Mondván ő már felnőtt és nincs ideje napi szinten csevegni minden kis apróságról. De igazából se szülinapra, se ünnepekre nem jutok már évek óta eszébe. Tíz évig nálunk is működött. Ahogy ő is elkezdett dolgozni, lassacskán többé már nem. Valahogy még egy ilyen "öri barit" nem szeretnék. De örülök ha más, normális embernek összejön. (csak nem feltétlen akarok róla tudni)