Ha veletek tenné ezt valaki, szánalmasnak gondolnátok vagy örülnétek neki?

Néhány évvel ezelőtt nagyon összevesztem az egyik legjobb barátommal. 8 éven át voltunk nagyon szoros kapcsolatban, napi szinten beszéltünk. Egyszer összekaptunk, elég messzire szaladt vele a ló, ő is tudta jól, hogy megbántott, pont egy olyan téren, amelyre érzékeny vagyok, mégis semmisnek tekintette. Mások unszolására mégis eldünnyögött egy bocsánatot, de látszott rajta, hogy nem szívből jön. Azt a bocsánatkérést olyan hangnemben már-már pofátlannak éreztem, ezért elküldtem.Utána hallgattunk mindketten. A barátaink mesélték nekem, hogy mikor arra kérték a fiút, hogy kérjen tőlem bocsánatot, akkor az volt a válasz, hogy ő nem fog megalázkodni ,és majd csak akkor méltat beszédre ha én szólok hozzá. Lányként úgy gondoltam, hogy ez nem az én dolgom. De két hónap után vettem észre, hogy valójában nagyon hiányzik,a beszélgetéseink a nevetgélések, és egyik barátomnak mondtam,hogy adja át neki, hogy mi lenne, ha újra jóban lennénk.Persze ilyen semmilyen választ kaptam, és hogy az már nem lenne olyan. Utána gondolván, hogy nem érdeklem, hagytam az egészet. Csak az volt a fura, hogy a srác ugyanúgy kérdezget másokat rólam, mindig néz, ha meglát, és ha valakivel beszélek, akkor általában hallgatja. Tehát úgy tűnik, mintha még észrevenne.Volt egy olyan pillanat, mikor szembejött, és nagyon nézett,mintha nem tudta volna, hogy köszönjön-e vagy sem, de végül mégis elmentünk egymás mellett. Illetve mikor együtt utaztunk, akkor ő mondott egy dolgot egy másik barátunknak, amin én elnevettem magam, és akkor láttam, hogy ő is elmosolyodott. Valahogy úgy érzem, nem utál, de nem értem, miért nem akarta felvenni a . Arra gondoltam, hogy 4 év után szerintem már begyógyultak a sebek, és felkeresem Facebookon? Szerintetek? Jó ötlet vagy röhejes inkább?