Hogy mondjam meg a haveromnak finoman, hogy ne használjon lelkiszemetesnek?

Még a szigorítások előtt is sokat "lelkiztem" a barátommal, kölcsönösen meghallgattuk egymást, tanácsot adtunk a másiknak, majd folytattuk a beszélgetést más témákkal. Mióta otthon van mindenki csak neten tudunk beszélni. Többnyire írunk a másiknak, de ez a bizonyos barát inkább felhív, mert beszédben könnyebben kifejezi magát. Ezzel nem lenne problémám, meg szeretek is vele beszélni sok mindenről, de a napokban szinte csak a nőügyeiről tudunk csak beszélni, meg hogy ez neki milyen rossz, akkor a másik nem akar semmit tőle stb... Meghallgatom, adok neki tanácsot, de ha már másról szeretnék beszélni akkor vagy lerakja vagy folytatja ugyanúgy a gondjait. Elhiszem, hogy rossz a bezártság, én se örülök, hogy nem találkozhatok azokkal akikkel szeretnék, de kicsit már sok nekem.

Nem szeretném a szemére hányni bunkón, hogy idegesít már az állandó problémáival, de nem tudom hogyan tudassam vele "szépen", hogy állítsa le magát, vagy akkor hallgasson meg engem is, ne egyoldalú legyen az egész.

Bennem megbízik, én vagyok az egyetlen olyan női barátja, akivel szeret/tud erről beszélni, és ezt a bizalmat se szeretném elveszíteni.

Mit tanácsoltok, hogyan adjam a tudtára a dolgokat?