Szerintetek ez magyarázat lehet arra, hogy a később soha nem is keresett személyesen?

Egy nagyon régi, hosszú barátság után az egyik általam legjobbnak gondolt barátommal összevesztem. A probléma az volt, hogy nem volt velem egyenes, nem szemtől szembe kérdezte meg azokat a dolgokat, amik érdekelték, hanem más ismerőseim asszisztálásával vájkált a személyes ügyeim közt, és más barátainknak is elmondta még azokat a dolgaimat is, amelyek személy szerint szomorúsággal töltöttek el, és nem akartam hogy mások erről tudjanak. Mikor rájöttem, összevesztünk, azt mondjam neki hogy hagyjob békén, ő ezt nem gondolta bűnnek hogy tudtom nélkül nézegeti a dokumentumaimat, de én árulásnak éreztem; nem értem miért nem tudta velem megbeszélni amire kíváncsi, végülis a barátság alapja a bizalom elvileg, helyette szétkürtölte másnak.Tudom, hogy ő nagyon kíváncsi természet és valahogy mindig fokozottan érdekelték a velem kapcsolatos dolgok. De úgy látszik, nem eléggé, ugyanis bocsánatot sem hajlandó kérni, még neki állj feljebb, és visszahallottam, hogy szerinte én gyűlölöm őt és hogy azért nem beszéli meg velem a dolgokat mert azt mondjam hogy hagyjam békén. Szemtől szembe nem merte mondani hogy béküljünk ki, mással üzentetett, hogy van-e esély hogy javulhatna-e a kapcsolat.Egyébként meg a közös ismerőseinket kérdezgeti rólam, ha meglát, egyfolytában bámul. Nem tudom eldönteni hogy gyáva vagy ennyire nem érdeklem hogy soha sem üzenetben sem személyesen nem keresett meg? És erre az a magyarázat jogos h azt mondtam hogy hagyjon békén?

19/L