Másnak is van/volt mérgező barátság az életében?

El lehet fogadni, ideig-oraig, de amikor allandoan van valami kifogas...

Ez igy nagyon egyoldalu amit leirsz.

De en is voltam ebben a helyzetben. 6 evembe telt mire rajottem, hogy tenyleg nem erdeklem, csak akkor ha neki kell valami. De mert mindig van valami jol hangzo kifogas, amit normalis emberek elfogadnak, eleg sokaig eltarthat, mire rajossz, hogy csak jatszik veled.

Nemrég ért véget egy hosszú barátságom, a kapcsolatunk vége már elég mérgező volt.

Az történt, hogy az illető elindult egy lejtőn folyamatos rossz döntések és önsorsrontás miatt, miközben nekem szinte minden összejött az életben, de nem a szerencse miatt, hanem a kemény munka miatt. Ez a barát ugyan gratulált, de éreztem, hogy csak illemből, nem őszinte az öröme. Nyilván nehezen viselte, hogy míg neki sz.ar az élete, a barátnőjének minden sikerül.

Én próbáltam neki segíteni mindenben: munkát ajánlottam neki, beajánlottam volna a céghez, ahol dolgoztam, neki nem kellett, hívtam magammal egy csomó helyre, hogy ne otthon gubbasszon, sehova nem akart jönni. Mindig meghallgattam, ott segítettem neki, ahol tudtam. Lakott is nálam pár hónapot, amikor nem talált albérletet, nem kértem tőle egy fillért sem. Amikor költözött, autóval elvittem az összes cuccát, segítettem neki takarítani, pakolni.

Aztán akkor telt be a pohár, amikor elkezdett gúnyos megjegyzéseket tenni a pénzügyi szokásaimra. Egyrészt, sokkal jobban keresek, mint ő és nem is élem fel a pénzemet, tehát sok értelme nem volt a kéretlen tanácsnak, másrészt, ugye, senki nem kérdezte. Úgy éreztem, a megjegyzésével csak bántani akar, ezért leállítottam, amin ő annyira megsértődött, hogy teljesen felszívódott.

Őszintén, szerintem nem ez volt a valódi indok, csak végre talált valamit, ami miatt eltűnhetett. Jobb így, sokkal jobb. Nem kellenek hamis barátok.

Hihetetlenül aktuális egy kérdés nekem😅

Az én esetemben egy olyan lányról van szó, aki állandóan csak panaszkodik, és egyszerűen semmi pozitív dologról nem képes beszélni. Mindezt amúgy egy olyan hőbörgős hangsúllyal, hogy már a mögöttünk ülőknek lett elege. Én még egész sokáig bírtam. Mindenkit kibeszél majd utána megy jó-pofizni velük.

Mindenkire fúj, állandóan ki akar bújni minden alól és nem tudok mást mondani, energiavámpír. Azzal a tömény mennyiségű negativitással állandóan lehúz és már nagyon sok. Ha mással beszélgetek, meg poénkodunk állandóan szúrós szemmel méreget engem, meg azt is, akivel amúgy beszélünk meg duzzog... Arra is elég gyakran van példa, hogy beszélek mással (akár személyesebb témáról) és odajön mellénk és ott áll és hallgatólózik, vágja az arcokat, furán pakolja magát, majd amikor azt hiszi végeztünk rám zúdítja a panaszait. És nem zavartatja magát, hogy amúgy még beszéltem a másik emberrel.. és ezek a panaszok mind iskolával kapcsolatosak javarészt. A tanárokra is fúj például, csak mert így érettségi előtt kicsit belehúztak és több anyagot kap a csoportja..

Állandóan azt kell, hogy hallgassam, hogy neki mennyire nincsen ideje, holott őt állandóan szülei hozzák-viszik suliba, én meg órákat várok a buszra, ami szintén nem 10 perces út. És edzésekre járok, tape-lésre, meg külön matekra, ő meg nem csinál semmit, csak telefonozik állandóan..

Ha elmondok neki valamit sosem reagál rá. Múltkor például kigúnyolt, mert egy sérülés miatt pár hónapig nem lovagolhatok:)

Csak akkor érdeklődik felőlem, ha panaszkodni akar. Csak ilyenkor írja, hogy "mizu????" és válaszolok, de nem reagál rá semmit, csak kapok jó pár hosszú bekezdést telis-tele panaszkodással. Élőben ez úgy zajlik, hogy válaszolnék, de beleszól a szavamba és a sajátját mondja.. Bár ez újabb szokása.

Viszont ő ugye osztálytárs és padtárs is, de rajtam kívül (mások is mondták nekem) nincsen barátja.. szóval, amikor nem panaszkodik, akkor a telefonját nyomja, wattpad-en olvas, míg mindenki más beszélget csoportokban.

Elég rossz időszakom van és nem számíthatok rá, de tőlem mindig elvárja, hogy azonnal írjak neki. Pedig tudja jól, hogy edzésem van, úszás, tape-lés, matek tanár meg egy rakat más és nem vagyok otthon. Leteremt, ha nem írok neki vissza azonnal, meg több appon bombáz üzenetekkel, de amikor meg én veszem őt elő, hogy megnézi az üzenetem, de nem ír vissza, akkor legyint, meg zagyvál valamit és azt hiszi, hogy rendben is van...

Ha elmondom a véleményem vérig sértődik, pedig nem bunkó stílusban teszem ezt és ilyenkor én vagyok a gonosz, mert állandóan piszkálom őt..

Féltékeny és irigy a másokkal való barátságaimra, féltékeny, hogy nekem ott a lovaglás, hogy nekem sulin kívül is vannak barátaim és sok programom van.

Sajnos a jelen idő azért kísért végig, mert most telt be nagyon a pohár és próbálom "kilökni" az életemből.

Bevallom őszintén sokáig azt hittem, hogy csak én reagálok ezt-azt túl, de múltkor egyik barátnőm felhozta ezt a lány témának, és kiderült, hogy másokat már totál kikészített. Mindezt úgy, hogy velük alig beszél, tehát a töredékét kapják annak, amit én.. 5 éves "barátságról" van szó és már kezd nagyon megviselni és ennek így nagyon nincs értelme, szóval igyekszem befejezni vele ezt a "barátságot".

(bocsi, kicsit nagyobb lett a terjedelem, mint gondoltam volna😳)

19/L

Volt. Degradált, és folyton sértegetett, elhitetett velem olyan dolgokat ami nem én vagyok. Rengeteg komplexusa volt amit rajtam vezetett le (jobban tanultam nála, többen szerettek, több célom volt)

Persze sose mondta meg a valódi baját, de mikor problémám volt előszeretettel kecsegtette a hibáim és az állítólagos alkalmatlanságom egy párkapcsolatra stb. Mindig a hangulatához kellett alkalmazkodnom, mikor van kedve hozzám szólni. Egyébként voltak jó pillanataink de összességében csak megsértett egy életre, negatívat okozott úgyhogy leépítem a dolgot.