Voltak baráti kapcsolataitok, amelyek megszakadtak? Mi volt az oka?

Tudod az ember személyisége változik.

Főleg gyerekkortól 22-26éves korig, onnantól pedig környezeti hatások befolyásolhatják azt.

Nagyon ritka, ha idősebb ember személyisége drasztikusan megváltozik, de annak nyomós oka szokott lenni.

Gyermekkor szép emlékeiben mindig is a barátaim lesznek, akik kiegészítették életem azok éveit.

Szimplán annyit változtunk, hogy alap beszélgetésen túl nem megyünk.

Inkább már csak jó ismik.

Ha kell valami nekik, szívesen segítek, ugyanez fordítva is igaz.

Nem kell eröltetni, nyakára járni a másiknak, felesleges nyűg.

Az ember huszonéves s felette lévő korban más magának való társaságot talál/alakít ki.

Persze ez nem jelenti azt, hogy néha napján nem hozhat össze az ember pl mi legutoljára Balatoni nyaralást grillezéssel összehoztuk a gyerekkori barátokkal, idén is lesz találkozó ebensee am traunsee-n.

Másik társasággal (mmorpg klán tagjai) pedig 2 nap fürdőzésre megyünk.

Azt vállal az ember amihez kedve van és tudja is.

(Pl kiskorú játék társakat én és egyik barátom intézzük. Szülőkkel egyeztetés, a cégen keresztül pedig mindenkinek tudunk X %-os kedvezményt intézni. Személyesen mi visszük, hozzuk a "kisebbeket"

De volt olyan is, amikor mindenki lemondott a saját kedvezményéről s azt az összeget 4 játéktársunknak felajánlották, mert nem engedhették meg maguknak.)

Ezek a találkozók leírása után megjegyzem azért, hogy jómagam csendesebb, introvertált személy vagyok, de egy évben 2-3 ilyen esemény jó szokott lenni.

Jah és a legtöbb barátság azért szakadt meg, mert a srácok a nőt látták bennem, nem azt aki vagyok, ha érted.

Azokkal csak ha össze futok váltunk pár szót és szia.

Voltak, persze. A legtöbb pont az utóbbi időben.

Volt akivel a távolság miatt hidegült el a kapcsolatunk, és egy idő után már nem igazán kerestük egymást.

Volt, aki a családalapítás után egyértelművé tette, hogy nem tart többet igényt a társaságomra, mert most már a gyerek az első.

És volt, akinek a sorozatos konfliktusok miatt mondtam bye-byet.

26/F

Egyik bnöm az akkori pàrom testvérének bnöje volt.

Tök jo igaz baratnök voltunk akik összetartanak stb.

Csak az az erdekes benne, hogy addig tartott a baratsàg amig a sracokkal jártunk. (Pont ugy jött kinhogy kb egy idöben ment gallyra nekik is es nekünk is a kapcsolatunk màs okokbol)

Utana szabàlyosan ellenségem lett hatam mögött kipletykalt stb. Ma sem èrtem.

Màsik nagy baràtnöm csunyàn kölcsön kèrt (gyogyszertari vényeket kivaltott aztan megjatszotta hogy jaj nincs nala penz, majd megadja, igy kisegitettem nem kis összeggel es azota is tartozik. Csupan azert nem àll velem szoba mert mindig felhoztam neki mikor kapom meg.

Nem adta meg soha. Es inkabb engem dobott mint baràtot hogy ne kérjem nem all velem szoba.