Amikor közösségbe mész miért mindig az van, hogyan érjük el, hogy a másik úgy érezze magát mint egy darab sz. R?

Érdekes, én ezt nem érzem, az én társaságom, baráti köröm, ismerőseim nem sértegetnek, nem személyeskednek, nem keverednek konfliktusba egy összejövetelen (sem).

Lehet, hogy a hiba a te készülékedben van...

Szerintem erre tipikus példa az osztálytalálkozó. Nem dominancia harcnak, inkább f***sz méregetésnek nevezném. Kinek nagyobb, szebb, hosszabb, vagányabb, ügyesebb...

Érdekelne mivan az emberekkel, de annyira anyagias irányba megy el mindig, hogy a gyomrom kifordul. Megfogadtam, hogy most a következő párat kihagyom, nem vagyok erre kíváncsi, pedig igazán nincs szégyenkezni valóm, jól élek, de nem szeretek felvágni vele és pláne nem érzem úgy, hogy ezt mindenkivel meg kellene osztanom, akik 15 éve nem az életem részei. Más meg mintha kényszeresen akarna mindenki tudatára hozni, hogy bezzeg én, bezzeg én... Hányingerem van ettől.

Egyébként a baráti társaságom nem viselkedik így, örülünk egymás örömének, ezért ők a baráti társaságom.

Egy haveri társaságunk van, ahol előfordul, de azt is elég korán otthagyom, ha ilyesmi témák kerülnek elő. Egyszerűen sokakkal annyira máshogy gondolkozunk, hogy hiába imádom mint embert és tisztelem annyira, hogy nem állok bele ezekbe a kérdésekbe, parttalan vitákba, egyszerűen egy idő után sok.