Szerintetek mit tehetnék? Jogos a felháborodása?

A barátnőmmel egy osztályba járunk, és még a közelmúltban beszéltünk arról, hogy közösen öltöznénk be farsangra. Megvolt az ötlet, és meg is lett beszélve, hogy menjünk el nézni a jelmezekhez anyagokat és ruhákat. Ez két hete volt, kedden. Nekem az utolsó pillanatban közbejött egy fontos ügy, így muszáj volt elmennem. Megkérdeztem tőle, hogy átrakhatnánk a programot egy másik napra, mert vészhelyzet van, el kell mennem. Annyi volt a válasza, hogy "nem", elfordította a fejét és mást nem mondott. Láthatta rajtam, hogy kétségbe voltam esve, mégsem kérdezett semmit. Csengetés után köszönés nélkül otthagyott, jókat nevetgélt egy másik osztálytársunkkal, én meg siettem a dolgomra.

Másnap nagy nehezen a nap végén már hajlandó volt hozzám szólni, de, hogy őszinte legyek nem nagyon beszélgettünk pár napig. Múlthéten ismét felhozta a témát, hogy menjünk el a jelmezekért, de a múltkori viselkedése nagyon rosszul esett nekem, és teljesen elment a kedvem attól, hogy beöltözzek vele. Ezt el is mondtam neki, de vasárnap reggel újra megkérdezte, hogy mikor menjünk, és én nem változtattam a válaszomon.

Ma az iskolában megint nem szólt hozzám, ha köszöntem, ha mondtam neki valamit, úgy tett mintha meg sem hallotta volna. Még rám sem nézett.

Én személy szerint nem értem, miért kell így megsértődni. Mindketten nagykorúak vagyunk, nem óvodások, hogy így kelljen viselkedni. Annak a híve vagyok, hogy mindent meg lehet és meg is kell beszélni, és ez a viselkedés nekem nem igazán fér bele egy barátságba.

Tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan bírhatnám szóra, hogy beszéljük meg a dolgokat. Szerintetek jogosan haragszik rám?