Szerintetek lehetséges beilleszkedni egy idegen országban?

"Azért mondtam azt, hogy ridegek, mivel felszínesek, a barátságok nem túl mélyek, inkább közös ide-oda járkáláson alapulnak, mintsem igazi mély barátságon."

Ezt a hülyeséget megint honnan szeded? Sokkal stabilabb, erösebb barátságok vannak errefelé, amik akkor is megmaradnak, ha az egyik fél bajban van, és nem csak addig müködnek, amíg haszna van belöle a másiknak.

A magyar "barátságok" többsége a közös lerészegedésen alapul, ami minden csak nem pozitív.

Szerintem ez nagyon ember- és helyzetfüggő. Miért ment ki, milyen a személyisége, mit hagyott itthon, mennyire jöttek össze kint a számításai.

Nekünk nem sikerült otthonosan éreznünk magunkat Angliában. 30 évesen, gyerekekkel mentünk ki, itthon is megvolt mindenünk (panellakás, Suzuki, szóval nem nagy dolgok), csak azt reméltük, kint jobb lesz. Az első fél év nagyon kemény volt, utána én már elvoltam, lassan ráállt a fülem az akcentusra, lett munkám, barátaim, de három év után is elsírtam magam, ha hazalátogattunk. Be kellett látnunk, hogy ez nem a mi utunk, és a gyerekeink még pont abban a korban voltak, amikor sérülés nélkül lehetett őket mozgatni, így hazajöttünk. Egy pillanatig sem bánjuk.

Sok kinti ismerősünk viszont egészen máshonnan jött. Főleg azok, akik kint alapítottak családot, vagy építettek fel egy jó vállalkozást, mondták azt, hogy el sem tudnák már képzelni, hogy visszaköltözzenek. Megértem, nekik már ott volt az életük. Nekünk nem.