Mit csinálnátok a helyemben?

20 éves lány vagyok, idén kezdtem el az egyetemet és mellette dolgozok. Jelenleg egy közeli barátnőm van csak itt, de vele tényleg nagyon jóban lettünk az utóbbi 3 hónapban, egy albiban lakunk. Van egy társaság, akikkel össze szoktunk járni kicsit iszogatni, beszélgetni. Januárban lesz a szülinapom, a barátnőmé pedig egy nappal később. Az volt a terv, hogy a szokásos társasággal fogunk együtt ünnepelni. Én ha nem is az ország másik feléből jöttem, de 5-6 óra haza jutni tömegközlekedéssel. Elég bonyolult, innen el kell vonatozni BPre, onnan busszal a falumhoz közelebbi nagyvárosba és onnan egy másik buszra átszállni és még egy 3/4 órát utazni. Azért jöttem ilyen messzire, mert ebben a kis faluban olyan társaságban voltam, akik az utóbbi időben eléggé elkallódtak. Nagy részük drogozik is, ki-ki jobban, ki kevésbé... sajnos én is sokszor sodródtam az árral. Az, hogy egyetemre bekerültem és egy olyan közegbe találtam meg a helyem, ahol az emberek drogok nélkül is elszórakoznak, nagyon jó hatással van rám és nagyon szeretek itt lenni. Pár régi barátom, abból a közösségből, kitalálta, hogy eljönnének a szülinapomra, hogy felvidítsanak, ugyanis szerintük szomorú vagyok és honvágyam van, mert a hosszú út miatt nem járok haza sűrűn. Az elmondásuk szerint sajnálnak, hogy még tanulnom kell. Mind dolgoznak és mintha lenéznének, hogy továbbtanulok. Nem tudom, hogy mondjam meg nekik, hogy ez az eddig legjobb dolog az életemben, hogy ideköltöztem és hogy itt nincs senki rám rossz hatással. Hogyha tényleg idejönnek - bár tudom, hogy csúnya, hogy így fejezem ki magam - félek, hogy leégetnek majd és elveszítem azt amit eddig felépítettem.

Sajnos nagyon buta voltam, amikor először mondták, hogy jönnének, mindjárt megörültem, hisz mégiscsak együtt nőttünk fel, szinte egy család voltunk, de nem tudom mennyire kapna el a viszédület.

A másik ami nem tetszik, hogy nekik sincsen autójuk és busszal jönnének és egyikük megkérdezte, hogy ugye majd kisegítem a visszautat, ha nem maradna pénze, merthogy “pont a hónap végén kell a szülinapomnak lennie”. Oké, hogy dolgozok, de el kell tartanom magam, annyira azért nem szeretném, hogy jöjjenek, hogy én áljak mindent. Ahogy ismerem magam, tuti mindenre meghívnám őket, mivel a vendégeim, úgy érzem így illene. Egyébként 3 csajról van szó, de lehet az egyik a pasiját is hozná…

Mit tennétek a helyemben? Már késő visszamondani? Nem akarok még nagyobb bunkó lenni és megbántani őket.