Tényleg én teszem magamat tönkre?

Szia!

18 éves fiú vagyok.

Sajnos úgy érzem ahogy közeledünk a karácsonyhoz nem érzem azt mint minden évben azt a készülődést hogy díszíteni hogy ajándékot vásárolni, vagy bármit amit ilyenkor szoktak. Egyszerűen nem megy ez most idén... És nagyon félek hogy mi lesz ebből mert mindig is én voltam az a családban aki ezt az ünnepet annyira szerette és várta...😔

Az a helyzet hogy több mint 2 éve kínlódok magammal. Barátaim nincsenek haverok nincsenek, barátnőm sem volt még amit úgymond nagyon várok hogy szinte boldog ember legyek mert akkor minden meg változa teljesen úgy érzem..

Magamat viszem a pokolba magamat szivatom teljes mértékben.

De a sok csalódás után a sok rossz után nem tudok mire gondolni csak rossz dolgokra. Ha meg mondjuk jó dologra gondolok, hogy lenne egy barátnőm és mondjuk együtt díszitenénk vagy egyszerűen, csak az ismerkedést elképzelem hogy hogyan ismerjük meg egymást már is kicsit jobban érzem magam egy pillanatra. De mikor vége az egésznek egyből visszajön az a sok rossz és rájövök hogy ez a valóság....

Bele gondoltam megint elment egy év és semmi változás semmi....

És szilveszterkor is csak vagyok igaz itt a családom de még sem olyan mint a barátok vagy a barátnőm...

Vagy ott a karácsony együtt vagyunk a családdal de még is hiányzik nekem valaki és valami és ez nagyon nagyon elszomorít.😔😔

(Tudom nagyon csúnya vagyok, mert nem becsülöm meg azt amim van)

Próbáltam próbálok ismerkedni. Mindent meg tenni hogy legyen valami de hiába....

Tinderen is vagy vissza nem írnak vagy ír aztán egy idő után töröl.

Utcán is van mindig suliban is volt lány aki nézett de mindig féltem odamenni kezdeményezni.

Valamiért de félek.

És mostanra már oda jutottam hogy ugye dolgozok már és munkahelyemen nincsenek velem egykorúak mind mind 10 20 30 évvel idősebbek, suliba már nem járok mert végeztem és egyszerűen teljesen egyedül érzem magam elment a kedvem mindentől....

Nem vagyok bulizós fajta nem tudok elmenni buliba.

És csak örökké a nagyon rossz dolgokon tudok gondolkodni mind addig míg el nem kap a sírás.

És bevallom őszintén számtalan ember segített már itt de úgy érzem hogy már csak rajtam múlik ez az egész.

Ide csak azért írtam hogy valamivel hátha jobb lesz meg nyugszom hogy le írtam valahová mit érzek.

Köszönöm, hogy végig olvastad!