Van még igaz barát szerintetek? Sokat várok el tőlük?

Nekem is voltak olyan, hogy nagyon beteg voltam, és akkor tűnt el mindenki, volt olyan, hogy az egyik barátnőmet úgy kértem, hogy egy ideig ne keresse, mert egy nagyon nehéz vizsgálat előtt állok, és nem tudhatom mi lesz az eredmény, és mivel ő is szemetesládának használt sokáig, így szerettem volna lelkileg nyugodtan menni a vizsgálatra, a másik barátnőm is eljött velünk, de mikor évekkel később egy nagyon nehéz helyzet miatt újra lebetegedtem, akkor szépen csöndben ő is lelépett, amiben rejtetten én is segítettem neki, úgy, hogy észre se vette, de ez az én titkom, de én is mondtam neki, hogy nem kell mellettem lennie, mivel észrevettem rajta, és láttam rajta, hogy neki ez nem oké, de nem akartam ezt szóvá tenni, minél előbb le akartam ezt zárni, így hagytam hagy menjen.

Van, hogy az ember tud és érez és lát dolgokat anélkül, hogy bárki is szólt volna valamit, én ilyenkor ha ezt látom megkönnyítem nekik, úgy alakítom, hogy azt higgyék ők kamuztak be, és elhitetem velük, hogy én elhittem. Szóval az ő esküvőjén már nem voltam, se meghívó,se semmi, de őszintén nem is bánom, sőt így a legjobb! És már nem is akarok a barátja lenni újra egyiknek sem.

Az egyik közös ismerősünk még évekkel ezelőtt meghívott az esküvőjükre, de én külföldre nem tudtam elutazni, így a kézfogójukon voltam ott, pedig szegény lánynak nem volt egyszerű élete, mert mindenki pletykált a családjáról. Bár nem voltunk igaz barátok, de évekkel később Angliából én jutottam neki eszébe először a többiek közül, hogy szeretne látni, találkoztam az angol férjével és a lánnyal is, és azóta nem tudok semmit, de nem is baj, de valószínűleg már orvosként dolgozik. Ő őszinte volt.

Nem bánom, hogy így alakult, mit kéne bánnom, hogy nem voltak az igaz barátaim, akik annak akarták hitetni magukat?

Betegen meg pláne nem kívánja az ember, hogy feleslegesen lelkileg azon stresszeljen, hogy miért vonzok be olyanokat, akik szemetesládának vagy energiaforrásnak vagy szimplán félreérthető tényezőnek gondoljanak.

Nem ismernek igazán, aki ismer az tudja milyen vagyok valójában, de soha senkit nem láncoltam magamhoz csak azért, hogy nekem jó legyen, de én sem szeretem ha emiatt kitalálnak hazugságokat vagy kamukat, pláne ha az orrom előtt kamuzzák a dolgokat, amit én is tudok, hogy kamu, mert az nagyon elszomorító dolog, hogy ennyire néznek embernek, és ennyire tisztelnek.

Aki ilyen, hogy nem képes tisztázni helyzeteket az hagy menjen szerintem és ne is szomorkodj miattuk.

Neked most elsődlegesen a gyógyulásra kell koncentrálnod, és egy tudat legyen ott neked, hogy lehet ők nem akarnak melletted lenni, de a családod ott van melletted akikre számíthatsz, és lesz majd olyan aki igen is minden helyzetben melletted lesz.

De minek olyan aki mindenféle kamut kitalál, csak hogy szabaduljon, azt híve, hogy le kell ráznia, pedig ilyenről szó sincs, szabad ember mindenki. Ennyi!

Nekem is volt olyan, hogy mikor nagyon beteg voltam, akkor tűnt el mindenki, és egy ideig az egyik barátnőmet kértem is, hogy ne keressen engem., mert szeretnék nyugodt lelkiállapotba menni a vizsgálatra. Csak javítva amit írtam!

Előző voltam.