Akik megadják magukat azon igényüknek, hogy szocializálódjanak, hogyan fogadják el azt, hogy az emberek totál megbízhatatlanok?
Mármint a szocializálódási igény náluk felülírja a kint megtalálható rossz minőségű potenciális alanyok okozta rossz tapasztalatokat?
Szerintem nem éri meg a mai emberekkel találkozni, beszélgetni. Akik nagyon vágynak más emberek társaságára, azok egyszerűen elfogadják azt, hogy az emberek kétszínűek, esetleg hátba szúrják, kibeszélik őket? Látszólag sok embernek ezzel nincs problémája, ami számomra nehezen érthető.
11
Én is ilyen vagyok, szeretnék társasági életet élni, szeretnék megbízni emberekben, kalandokban részt venni, igaz barátságokban élni...de egyszerűen lehetetlen.
Egy soha be nem teljesülő vágyálom marad az egész, és ahelyett marad a remeteség, önmagam óvása a további károsodástól, szenvedéstől
Nincsenek normális tökéletes emberek meg olyan barát sincs amerikai filmeken kívül, aki minden előzetes elvárásodnak megfelel. Én még nem voltam olyan társaságban, ahol bárki is kicsit is hasonlított volna rám vagy a világnézetembe beleillene, de sokszor éreztem jól magam másokkal.
Egyébként jobb ha tudod, minden nagy barátság úgy kezdődik, hogy megismerés után azt mondod, Jézusom ki ez a barom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!