Szülők ti nem adjatok ida 300ezrest telefonotokat 8-10èves gyerekednek hogy játsszon vele?

31

Mély tiszteletem ezért s legyél hálás a szülőknek;)

33

De ne ám kovid puszival;)

#35

#25-ös vagyok. És én is járok minden nap bringázni!! 💪💪😎

Meg edzek.

Nos... Tudom hogy trollkérdés és hogy a kérdező miért tette fel; ennek ellenére belemegyek a játékba és megpróbálok komolyan válaszolni.

Szóval a lérdésre a válasz: nem. Nem adnám oda a gyereknek a 300000 forintos telefonomat játszani. Nem kimondottan azért, mert ne tudna rá vigyázni, hanem mert számomra a mobil az túl személyes dolog ahhoz, hogy bárki is szabadon garázdálkodhasson rajta. És nincs rajta túl sok olyan alkalmazás, ami egy ekkora gyereket érdekelhetne...

Ha a gyereknek telefont kell használnia, akkor a legésszerűbb és legtisztességesebb az, ha kap egy sajátot. Neki is megvannak a saját dolgai, amiket tárolhat rajta úgy, hogy biztos lehet abban, hogy az az övé is marad. (ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden felügyelet és ellenőrzés nélkül azt csinál, amit akar. Vannak diszkrét szülői felügyeleti eszközök, amik erre szolgálnak. Így számára is egyértelmű, hol vannak a határok)

Vannak olyan vélemények, hogy a gyereknek nem kell telefon... Ez sem teljesen igaz. Nagyon jól lehet használni a tanuláshoz - pláne most a távoktatás idején. És itt nem csak az iskolára kell gondolni: ha van olyan dolog, ami érdekli őt, esetleg már hobbynak tekinthető, arra is tökéletesen alkalmas információszerzésre vagy akár játékos oktatóprogramokhoz.

És azt se felejtsük el, hogy ez már a XXI. század: már ma is hátrányban vannak a digitis analfabéták; ez a jövőben még inkább így lesz. Viszont sok előnnyel jár, ha valaki már gyermekkorban megtanulja, mire és hogyan használhatja ezeket az eszközöket - így felnőttként már természetesen fog mozogni ebben a világban.

A másik megosztó kérdés, hogy mégis milyen mobilt adjunk a kezébe. Az nyilvánvaló, hogy teljesen felesleges egy méregdrága csúcskészülék - sem a teljesítményét, sem a szolgáltatásait nem fogja kihasználni. De a másik végletet sem tartom célszerűnek, amikor egy 2000 forintos lepukkant teszkógazdaságos ipari hulladékkal büntetjük, mondván "jó lesz az is a kölöknek"...

Hát nem lesz jó. Egy ilyen vacakkal semmit nem tud kezdeni: persze telefonálni talán lehet vele, csak éppen arra alkalmatlan, amitől okostelefon az az okostelefon. Olyan készülék kell, amelynél nem probléma, ha futtatni akarunk egy (több) appot, ha intenzíven használjuk az Internetet, vállalható képeket készít és azokat el is tudja tárolni... Egyszóval olyan telefon kell, ami a mindennapi használatra akár egy felnőtt számára is alkalmas lehet. Így a használata nem állandó várakozást és hibaelhárítást jelent, hanem valóban megkönnyíti a feladatai elvégzését. Egy pár éves felsőközépkategóriás mobilt már szinte gombokért be lehet szerezni és erre a célra még egy ideig használható marad - úgysem kell túl hosszú időben gondolkodni...

Vagy egy mai alsóközép is elég lehet - de ezek ár/érték aránya nem feltétlenül a legjobb. Főleg hogy egy tanulótelefonnal időnként történhetnek érdekes dolgok - ez a dolgok természetes velejárója. Ebben az esetben az sem hátrány, ha mind a szoftveres, mind a hardveres problémákat minél egyszerűbben meg lehet oldani...