Melyiket fényképezőgépet ajánljátok?

Én még nem láttam fix optikás, tükrös gépet, szóval az első szempontod inkább lencsére vonatkozik, nem a vázra.

Egyébként ha csak nem akarod a képeidet tényleg nagy méretben kinyomtatni, akkor a 20 megapixelnek sincsen sok értelme, 10-15 bőven elég.

Egyébként, ha szeretnél egy normális, tükrös vázat, telével és makró optikával, az már egy nagyobb tétel lesz. A belépőszintet alapból kizárnám a helyedben, mert sok értelme szerintem nincs. Nem tud többet, mint egy középkategóriás bridge gép. A lényeg, hogy a te szempontjaid alapján nehéz gépet ajánlani, főleg úgy, hogy te az optikára is kitértél.

Az a baj, hogy fogalmad sincs az egészről. Először tájékozódj. A házad ára is kevés lenne egy tükrös géphez való 50X-es zoommal rendelkező objektív vásárlásához. Gyanítom, hogy nem is létezik ilyen.

50 szeres zoommot az 1/2.3"-as , vagy az attól kisebb szenzorokhoz gyártanak.

A dslr-ekben APS-C szenzor van. Az egy egészen más " kávéház".....

Annyit tennék még hozzá, hogy a tükörreflexesnek régen pont az volt az előnye, hogy mivel a keresőben az ember azt látta, ami a filmre kerül, ezért minden feladatra külön objektívet lehetett használni. Ma sincsenek ilyen nagy átfogású zoomok hozzájuk, aminek egy másik oka az, hogy a zoom az képminőségben mindig kompromisszum - vagy k* drága. A zoomokat ugyanúgy csoportokba lehet sorolni náluk, mint a fixeket: nagylátószögű zoom, standard zoom, teleobjektív zoom...

A nagy átfogású zoom olyan, mint a svájci bicska. Mindenre jó, így aztán semmire sem igazán.

Bár a fene sem tudja, hogy csillagászati távcsövet gyártanak e valamilyen bajonett csatlakozóval, vagy átalakítóval....és akkor még kellene a blende is...

vagy előtét telekonverterrel....

ahogy már írták a tükörreflexes gépeknél pont az az egyik fő tulajdonság, hogy az objektívek közt a géptől külön válogatsz, mivel az objektív cserélhető, így a szükségleteid, igényeid, na meg a pénztárcád függvényében olyat veszel a fényképezőgépedre, amilyet akarsz. a gépnek nincs SEMMILYEN optikai zoomja. sőt alap állapotban a gép nem tud fényképet készíteni sem, mert ahhoz kell rá venni egy objektívet. sok esetben (de nem mindig) kezdő csomagokban egy (vagy két) olcsó, egyszerű alap objektívet adnak hozzá, ami pont arra jó, hogy elkezdj vele fényképezni, megismerd a gép használatát, megtanulj fotózni és a közben megszerzett tapasztalatokkal már fel tudd mérni, hogy az olcsó egyszerű és nem annyira jó minőségű kitobjektívet milyen másikra cseréld le, ami akár képminőségében, akár építési minőségében, akár fényerejében, rajzolatában, torzításában, zoomátfogásában, vagy bármi másban jobb lehet - de ezek miatt általában jóval drágább is (sok esetben jóval drágább, mint a fényképezőgép és az olcsó objektívek együtt voltak).

ez az előbb 3-5x aztán 10-20x szorzóval megadott zoom tartomány dolog a videókamerák felől jött, mert a rengeteg turista nem ért a fotózáshoz, nincsenek alapvető optikai ismereteik, viszont a szép nagy számokat el lehet nekik adni, így a 50x biztos sokkal jobb, mint a 20x még akkor is, ha azt se tudja, hogy egyáltalán micsoda, neki szüksége van-e rá és hogy mire is tudná használni. (ezzel nem azt mondom, hogy a kérdezőnek fogalma sincs, de a többségre ez szokott igaz lenni).

aztán ez a számháború terjedt át a megapixelekre, mert az emberek könnyen elhiszik, hogy a több mindig jobb, hiszen már gyerekkorukban is ezt súlykolták az autós kártyák. mindig a több lóerő, nagyobb végsebesség nyert és a mindenvivőt akarta mindenki kihúzni...

az ilyen 20-30-50x zoom szorzók a konzumer (vagyis egyszerű turistáknak szánt) videókameráknál és a kompakt/bridge fényképezőgépeknél jelentek meg és ott is a digitális zoomra szoktak csak vonatkozni, ugyanis ahhoz nem kell komolyabb optikát építeni a gépbe, elég szoftveresen felnagyítani a képet és máris nagyobbnak tűnik a zoom, rá lehet írni a szép nagy számot. más kérdés, hogy ezzel csak ugyanazok a képpontok lesznek 50x nagyobb méretben kirajzolva a képre és ráadásul ugyanezt akár utólag is megtehetnéd a számítógépeden pontosan ugyanezzel a hatékonysággal, de akkor nem tudnák olyan könnyen eladni neked a fényképezőgépet...

tükörreflexes fényképezőgépeknél pont azért nem használják ezt a szorzós megadást, mert a tükörrelexes vásárlók általában már tudnak annyit, hogy ennek máshol sincs értelme, meg remélhetőleg már kiigazodnak a miliméterben megadott gyújtótávolságok között és nem utolsó sorban a történelmi hagyományok is erre késztetik a gyártókat.

a 3x-es zoom tartomány pont ugyanúgy nem mond semmit, mintha azt mondanák, hogy egy 3x-es hosszúságú autópálya, vagy mondjuk kés, netán 3x képátmérőjű monitor. ugyanis, ha nincs viszonyítási alapként egy bázis egységed, akkor nem értelmezhető, hogy a 3x minek a háromszorosa. egy 18-55 mm gyújtótávolságú kitobjektív ugyanúgy 3x zoom tartomány, mint egy 70-200 mm telezoom. a két objektív látószöge, nagyítása viszont teljesen más, mert a kiinduló érték teljesen más a kettőnél.

ha tükörreflexes gépet akarsz, akkor legalább nagyjából meg kell tanulnod, hogy minél kisebb a gyújtótávolság szám értéke, annál nagyobb látószögről van szó, minél nagyobb a gyújtótávolság, annál szűkebb látószögről és nagyobb nagyításról, vagyis egyre inkább távcsőről van szó. 18 mm-es gyújtótávolságnál az egész hegyet le tudod fényképezni, 50 mm körül van az emberi szem normál (periferiális látás nélküli) látószöge, amivel csak a hegy közepe látszik, 200 mm-nél már a hegycsúcsot tudod kinagyítani, 400 mm-nél meg a fát a hegycsúcson (persze ezek is mind viszonylagosak, mert az sem mindegy, hogy mekkora a hegy, meg hogy te milyen messze állsz a hegytől)

a különféle gyújtótávolságokat ezen a Canon szimulátoron meg tudod nézni, érdemes kipróbálni, hogy miről is van szó

[link]

azt sem árt már az elején megtanulnod, hogy értelmezni tudd a dolgokat, hogy minél kisebb a fényerőt jelző f érték egy objektíven, annál jobb minőségű az optika, annál több fényt enged át és általában annál szebb a képe, meg annál drágább is szokott lenni. az általános nagy fényerejű objektívek 2.8-asok. ez jónak számít és már elég drága, de még viszonylag elérhető. nem utolsó sorban általában ez a legjobb fényerő, amit még zoom objektívnél is képesek a gyártók előállítani. mert a változtatható gyújtótávolság (ezt jelenti a zoom) bonyolultabb optikai felépítést, összetettebb lencse rendszert és több fénytörést is jelent az objektíven belül, így a zoom kialakítása miatt minél több üvegen kell áthaladnia az objektívben a fénynek, annál rosszabb lesz egy zoom objektív fényereje, ami befolyásolja a képminőséget is, méretet is, meg az árat is.

léteznek 2.8-asnál jobb fényerejű fix gyújtótávolságú, vagyis nem zoomos objektívek, amiken kisebb szám van, pl. (egyre jobb fényerő felé haladva a felsorolásban 2.0, 1.8, 1.4, 1.2, esetleg nagy ritkán 1.0) ezek egyre jobb és jobb kép minőséget, nagyobb fényerőt, azonos gyújtótávolság mellett nagyobb fizikai méretet és súlyt, illetve nagyobb árcimkét is szoktak jelenteni.

meg vannak a 2.8-asnál rosszabb fényerejű, vagyis nagyobb számmal jelölt objektívek is. ezek általában olcsóbbak is, kisebbek és könnyebbek is, viszont cserébe nem is rajzolnak olyan szép képet és mivel kevesebb fényt engednek át, sötétben egyre rosszabb és rosszabb a képük. pl. a 4-es fényerő a 2.8 után következő blendeérték, ebből még gyártanak fix fényerejű zoom objektíveket, amik egy kicsit olcsóbb, csak egy kicsit gyengébb képminőségű, de még mindig egészen jó alternatívát nyújt a 2.8-assal szemben. pl. 70-200 teleobjektív 2.8-as fényerővel 730 ezer forint, 4-es fényerővel csak 450e, a képstabilizátor nélküli változata meg 250e. nagylátó zoomban 24-70-es objektív 2.8-as fényerővel 650e, 4-es fényerővel 300e.

a 4-esnél rosszabb fényerővel pedig már jellemzően nem csinálnak fix fényerejű zoom objektíveket, mert ez fénytanilag nem lehetséges, illetve nem lenne értelme, ezért az olcsóbb és rosszabb fényerejű objektíveknél a zoom tartomány különböző részein más és más az objektív fényereje, ezért ugyanúgy, ahogy a gyújtótávolságot is két számmal jellemzik, hogy mekkora a látószög a zoom tartomány elején és a végén, ugyanúgy a fényerőt is két számadattal jelzik, hogy az objektív mennyi fényt enged át az elején és a végén. például a legtöbb géphez adott 18-55 mm-es kit objektív 3,5-ös fényerejű a nagyobb látószögű végén (ahol még máshogy állnak a benne levő lencsék, mint más zoom állásban, ahol más fénytőrések érvényesülnek), míg a másik végállásában már 5.6-os a fényereje. de léteznek olyan objektívek, amiknek akár a legjobb fényereje is 5.6, de akár 6,3 vagy 8 is lehet. a nagyon nagy gyújtótávolságú olcsóbb objektíveknél (ide sorolhatjuk például csillagászati távcsövek és a hasonló technológiával készült objektíveket is, amik többnyire nem csak üveg lencséket, hanem tükröt is használnak a nagyítás eléréséhez) akár 9-10 feletti fényérték szám is előfordul, vagyis annyira kevés fényt képesek átengedni, hogy fotózásra csak nappal, nagyon világosban lehet őket használni, mert különben annyira fel kell tekerni az érzékenységet, hogy fotózásra szinte használhatatlanok - vagy nagyon fényes égitesteket kell velük fotózni ugye...

a 3-4x-nél nagyobb zoomátfogás általában csak népbutítás szokott lenni. gyártják, mert igény van rá, sokan akarják egy objektívvel letudni a teljes tartományt, hogy ne kelljen cipelni meg cserélgetni. de az igazán jó minőségben zoom nélküli objektíveket tudnak készíteni, elég jó minőségben pedig csak ilyen kis átfogású zoom objektíveket. ha tehát egy igazán nagy átfogást akarsz megvalósítani jó minőségben, akkor egy lépcsőzetes objektív sorra van szükséged, mint pl.

11-24, 24-70, 70-200, 200-400, vagy zoom nélkül a gyakran használt gyújtótávolságú objektívekből egy gyűjtemény. mivel aki elég sokat fotózik, az pontosan tudja, hogy milyen gyújtótávolságokat használ leginkább, a legtöbb fotós vígan el van egy-két fixszel, pl. 24 vagy 35 mm mellett egy 50 vagy 85 fix, talán egy 105 vagy 135 fix, netán 200 fix és van akinek teleobjektív (50 mm feletti gyújtótávolság) nem is kell, de ha igen, akkor is vagy elég a 70-200, vagy esetleg 300 vagy 400.

400 mm felett nem is nagyon létezik élet komoly objektívekben. létezik ugyan 500, 600, 800 teleobjektív is, de ezek ritkák mint a fehér holló és az áruk is az elérhetetlen felé konvergál és ha léteznek olcsóbb változatok, azok a súlyos minőségi kompromisszumok mellett is drágák és nagy méretűek szoktak lenni. szuper ritka kivételként létezik 1200 mm gyújtótávolság is, de ezeket még fénykorukban is csak megrendelésre gyártották a nagyobb gyártók és sok (tizes nagyságrend) millió forintot elkértek érte. ma már talán rendelésre sem gyártják, így pláne elvétve akad ilyen. viszonyítási alapként egy 400/2.8-as teleobjektív kerül ma újonnan 3,6 millióba, a rosszabb, 4-es fényerejű változata 2,5 millió, az 5,6-os fényerejű amatőr változat meg 470 ezerbe. a 4-es fényrejű 600 mm-es teleobjektív 4,2 millióba kerül, míg a nem Canon, hanem Sigma gyártmányú, már ezért is gyengébb minőségű, zoom átfogás és fényerő miatt gyengébb képet is nyújtó 5.6-os fényerejű Sigma 300-800 mm szintén 2,5 millióba kerül (ami csak 2,6x zoom).

a gyújtótávolságok másik végén is hasonló a helyzet, nagyjából 18-24 mm körül van a gazdaságosan gyártható legnagyobb látószögű objektív. léteznek ennél nagyobb látószögű úgynevezett ultra vagy szupernagylátószögű és halszem objektívek is, de ezeknek általában a fényereje is rosszabb szokott lenni, a látószög növekedésével egyre komolyabb és a képeken is egyre jobban meglátszó torzításuk is van (görbítik a teret), illetve egyre drágábbak is.

léteznek olyan nagyátfogású zoom objektívek, amik mondjuk 18-200 mm, vagy például 50-500 mm gyújtótávolságot fognak át egyetlen objektívben, de ezek általában rosszabb fényerejűek, pl. 4.5-ös fényerő a tartomány egyik végén, de 6.3 a másik végén, rosszabb rajzolatúak és gyengébb képminőségűek is szoktak lenni, így mindenképpen választanod kell, hogy a kényelem, vagy a minőség fontosabb neked.

azt sem árt tudni, hogy minél nagyobb egy objektív gyújtótávolsága, annál könnyebben bemozdul fotózás közben. lényegében már 120 mm-nél is nagyon könnyen megremeg az ember kezében egy objektív, ami a képen bemozdulásos életlenséget eredményezhet. persze ha kellően koncentrál valaki, megfelelő testhelyzetet vesz fel, megtámasztja a kezét, vagy állványt használ és stabilan tartja az objektívet, akkor 200-300 mm körülig még megtarthatóak, akár 400-500 mm-t is meg lehet tartani. különösen, ha elég fényerős az objektív, hogy rövidebb záridőkkel fényképezhessünk. de minél nagyobb a gyújtótávolság, annál nagyobb a bemozdulás veszélye

a kérdésben felvetett 50x zoom tartomány azt jelentené, hogy az objektíved 18-900 mm gyújtótávolságot fed le, ami az egyik végén extrém nagylátó, a másik végén pedig szuperextrém teleobjektív. ilyet pedig egyszerűen nem gyártanak, pláne nem jó minőségben, de ha létezne, akkor egyrészt kezelhetetlenül nagy méretű lenne, másrészt pedig iszonyatosan drága is volna, de legalább képtelenség is lenne a legnagyobb tele állásában megtartani.

ekkora a Canon 200-400/4

[link]

ekkora a Sigma 150-600/5-6.3

[link]

ekkora a Sigma 200-500/2.8

[link]

képzeld el, hogy egy 18-900-as zoom objektív mekkora lenne...

én mindenkinek azt tanácsolom, hogy amíg nem tudod, hogy milyen fényképezőgépre volna szükséged ahhoz, amit fotózni akarsz, addig SEMMILYEN gépet ne vegyél. kezdj el minél többet olvasni a fotózás alapjairól, hogy megismerkedj fogalmakkal és az alapokkal. ebből tudni fogod egy idő után, hogy mi mit jelent, mi miért fontos és érteni fogod, hogy mit miért tanácsolnak neked.

rengeteg jó könyv van kezdőknek az alapoktól magasabb szintekig. érdemes pl. megnézni a National Geographic fotózást oktató sorozatát is, van könyvük a természetfotózásról is. ha nem tudsz/akarsz könyvekből tanulni, akkor érdemes lehet elmenned egy tanfolyamra is, ahol megtanítják neked az alapokat és nem csak módszeres tanmenet, felépített tematika van, hanem személyre szabott visszajelzések, ha nem értesz valamit, meg tudod kérdezni.

sokan mondják, hogy olvass utána a neten, ezt is lehet. a neten is fent van a világ minden tudása, csak nem mindenki képes kiszűrni belőle a számára hasznosakat. szóval nem árt, ha valaki hozzáértő módon rendszerezi azt számodra, hogy boldogulni tudj vele. ezért jobbak a könyvek és tanfolyamok (főleg a kettő együtt).

meg persze nézegess nagyon sok képet és az összeolvasott tudás birtokában értelmezd, hogy hogyan készülhetett, miért pont úgy fényképezte le a fotós, stb.

más nem tudja megmondani, hogy neked mi lesz majd a jó, mert más nem tudja, hogy te mit és hogyan fogsz majd akarni a gépeddel, ha lesz egyszer. hiszen még te sem tudod, hogy mit és hogyan akarsz majd csinálni vele, mert még nem tartasz ott. neked kell végigjárni a fejlődés útját és kitapasztalni, hogy neked mire van szükséged.

miközben olvasol a fotózásról, kezdj el azzal fotózni, ami a kezed ügyébe kerül. ha van kamera a telefonodon, azzal fotózz. ha nincs telefonod, akkor vegyél egy kamerás mobilt, egyszerűbb és olcsóbb gépet, kompaktot, bridge gépet, MILC-et, vagy DSLR-t. igazából teljesen mindegy, mivel kezdesz el fényképezni, mert az első géped úgysem lesz jó sok mindenre - főleg nem komoly fotózásra. az első géped csak arra lesz jó, hogy a kompozíciós és látásmódbeli alapokat megtanuld vele és kitapasztald, hogy mire miért nem jó és ezzel már elkezded érezni, hogy milyen irányba kell majd továbbmenned. a második géped valószínűleg majd más dolgokban nem lesz jó egy idő után és aztán azt is lecseréled majd, de talán harmadik-negyedikre már sikerül eltalálnod, hogy mire is van szükséged és onnantól sikerülni fog viszonylag állandó döntéseket hoznod - főleg akkor, ha azt is megtanulod addigra, hogy nem a gépen múlik, hogy milyenek a képeid, hanem hogy te mit tudsz és hogyan tudod használni azt a bármilyen gépet, ami a kezedben van. ha pedig mégsem nagyobbak az igényeid, mint amit az első géped tud, akkor nem kell második gépet venned, de emiatt nem érdemes túl komoly beruházást eszközölni az első gép vásárlásakor. ne tedd túl magasra a lécet, mert könnyen túllőhetsz a célon.

a belépő szintű DSLR és MILC gépeket nem véletlenül nevezik belépő szintnek. ezzel kezdesz, hogy megismerd a műfajt, kitapasztald mire van szükséged és tovább tudj lépni, ha szükséges, vagy maradsz itt, ha minden igényed kielégíti és boldogan használod. a belépő szintű gépekhez adott kit objektívekkel ugyanez a helyzet. megveszed, használod, amíg észre nem veszed, hogy neked kevés a fényereje, nem elég jó a rajzolata, nem elég gyors az AF, stb. ha nem veszed észre, akkor nincs szükséged jobbra és megúsztad az első vásárlással. ha pedig elkezded érezni, hogy valamiben nem stimmel ahhoz, amire és ahogyan te használni akarod, akkor már érezni fogod, hogy merre kell másmilyet keresned. tulajdonképpen cipőt is így választasz. felhúzod és kitapasztalod, hogy hol szorít, miért kényelmetlen és olyat keresel helyette, amelyikkel ilyen gondod már nincs. amikor találsz olyat, amelyikkel már nincs semmi gondod, arra van neked szükséged.

léteznek fényképezőgép kölcsönzéssel foglalkozó cégek is, meg boltok, ahol kipróbálhatod, sőt vannak fotóklubok, fotó tanfolyamok is, ahol valószínűleg tudsz kipróbálásra gépet kölcsönkérni. nem feltétlenül szükséges elsőre beleugranod a vásárlásba. próbálgass gépeket, ismerkedj velük és aztán azt vedd meg, amelyik a legszimpatikusabb, használd minél többet, aztán cseréld le, ha már nem felel meg. de közben azért tartsd észben, hogy a fotózás ugyanúgy nem az eszközről szól, ahogyan a festészet, filmművészet és az irodalom sem. a legnagyobb fotósokat ugyanúgy nem arról ismerjük, hogy milyen géppel/objektívvel fényképeztek, ahogy a legnagyobb festőkre sem az ecseteik és festékeik, filmesekre sem a kamerájuk és írókra, költőkre sem a tolluk, vagy az írógépük miatt emlékszünk, hanem amit ezekkel az eszközökkel alkottak...