Mi számít profi fényképezőgépnek?

"Egy többmilliós Mamiya, Hasselblad vagy Leica valami brutális Phase One hátlappal - na, az profi!"

Szinte kizárólag a fotóstúdió öreges, ráérős nyugalmához tervezett gépek ezek. Nagyszerű felbontásúak viszont ehhez mérten lassú teknősbékák. Riportfotónál, rendezvényfotónál és minden hasonló szaladgálós melónál meghalnak, célszerűtlenek. Nem is használja őket senki egy csomó fotós területen.

Leicára nem lehet tenni semmilyen hátfalat.

Nyilván csak picit "húzni" szerettem volna az olvasókat, isten őrizz, hogy lenézzek valami normális dSLR-t - a seggem a földhöz verném pl. egy Canon EOS-7D-től a kis szaros 550D-m mellett.

Úgy is fel lehet fogni a hasonlatot, hogy ha megkérdezik, melyik gépjámű számít brutálisnak, van, akinek egy Mack kamion, van, akinek meg egy Lamborghini Aventador, pedig elég ostobaság őket összehasonlítani. :-)

SZÁMOMRA nem az a profi gép, amelyikkel használható fotót lehet csinálni mondjuk egy autóversenyről, hanem amelyik olyan képet készít, ami kinagyítható egy egész kerületnyire, és még közelről sem pixeles. ;-) (Tudom, tudom, a nagy felbontásról meg az a fotóshozzáállás, hogy azért nincs értelme, mert amelyik képet igen nagy nagyításra terveznek, azt meg az emberek általában elég távolról nézik ahhoz, hogy ne feltétlenül legyen láthatóak maguk a pixelek.)

Mondom, csak gondoltam, megközelítem a kérdést más szemszögből is, de nem akarok leszólni semmit sem! (Egy dolgot kivéve: amikor valaki megkérdezi, hogy milyen profi fényképezőgépet tudna venni maximum százötvenezerből. Na, annyiból semmilyet. Lásd még: milyen sportkocsit vehetnék hárommillióból?...)

Mindig a céloknak, szándékoknak, elvárásoknak és a szükségleteknek megfelelő gépet érdemes választani és persze nem árt a megfelelő felkészültséggel használni. Van aki szándékosan iPhoneal fényképezte a Londoni Olimpiát, van aki a mai napig analóg középformátumú géppel teszi ugyanezt. Egyik sem a tipikusan ideálisnak tartott gép erre a célra, de az alkotó (és megrendelői) által kitűzött céloknak az felelt meg leginkább, ezért azt választotta és azt használta maximális megelégedéssel.

Ennek pont nem az a tanulsága, hogy nektek is azt kellene választani, amit ők, hanem az, hogy a saját igényeitek és a céljaitok függvényében érdemes gépet választani, nem az alapján, hogy ki mit tart profinak, vagy profinak tartja-e valaki.

A Mamiya, Hasselblad, Phase One nem a sebességre gyúr, hanem a felbontásra, képminőségre, dinamikára és ugye mindezt a középformátum előnyeivel és lehetőségeivel. De ezeket egyáltalán nem a lassúságuk miatt használják inkább csak stúdióban, hanem mert csak ott térül meg. A lassúsággal kapcsolatban ajánlom figyelmetekbe, hogy a fotótörténet képeinek zömét lassú analóg gépekkel készítették. Évtizedekkel ezelőtt, autófókusz, fénymérés és egyéb hightech dolgok nélkül is fotóztak sportot, riportot, háborút, akciót és rendezvényeket is. Aki nagyon akarja, az ma is megoldja ezekkel a gépekkel is - és ha a felbontás, vagy egyéb technikai igény indokolja, hogy ne kisfilmes DSLR-el csinálják, akkor ma is meg tudják oldani.

Ami miatt ritkán (Magyarországon szinte egyáltalán nem) látsz hétköznapi eseményeknél ilyen gépeket, hogy ezek a gépek rohadtul drágák. A fotózás meg a ráfordított költségvetés is egyre jobban leértékelődik. Így a legtöbb esetben egyszerűen nem költséghatékony középformátumú géppel csinálni még akkor sem, ha esetleg a fotósnak rendelkezésére állna, el is tudná vele végezni és talán még azt is választaná hozzá. Sajnos Magyarországon előbb látsz egy japán vagy épp kínai turista kezében középformátumú gépet, mint profi fotósnál - és egyik esetben sem feltétlenül a szükségletek, igények, vagy képesség miatt, hanem azért, mert egy jómódú turista megengedheti magának, míg a profik egyre kevésbé.