Canon 5D3 vagy Nikon D800?

Ha már kötöttség: első körben érdemes megfontolni, hogy valóban egy évtizedes full frame gépek vonala lenne-e a legmegfelelőbb neked.

A full frame azért objektívek terén zsebbenyúlósabb, míg az évtizedes gépeknek azért megvan a maguk korlátja. A full frame sem kell nindenkinek, sőt, adott esetekben akár még hátrány is lehet (egy konkrét példa: nemrég volt itt egy kérdező, aki madárfotózni akart, nem beleszakadós súlyú rendszerrel - ez pl pont nem olyasmi, amiben a full frame lenne a legjobb)

Plusz azt is érdemes átgondolni, hogy bár mind a Canon EF, mind a Nikon F bajonett egy borzasztóan jól kiépített rendszer, milliárd féle objektívvel, de mind a kettő halott. Ami most van rá, az lesz rá 10 év múlva is, előrefelé ezek a rendszerek már nem fognak haladni és szép lassan majd csak a használtpiacon lesznek elérhetőek a cuccok. Tömören: nincs jövője egyik rendszernek sem, bár a múltjukból több, mint jól el lehet lenni egy jódarabig.

Ami magukat a vázakat illeti, a legszembetűnőbb különbség a Nikon több mint másfélszeres felbontása a Canonhoz képest. A 22 vs 36 megapixelt igencsak lehet érezni - a megfelelő objektívekkel, amik képesek kiszolgálni a Nikon szenzorát. És persze kérdés, hogy neked személy szerint egyáltalan szükséged van-e arra a pluszra.

A magasabb pixelszám ugyanakkora szenzorméret mellett nyilván kisebb elemi pixelméretet jelent, ami gyakorta magával hozza a magasabb zajt és alacsonyabb dinamika-átfogást. De ez esetben a papírforma kevéssé jön be, dinamikában a Nikon nagyon egyértelműen jobb, zajban pedig talán, talán egy kicsit a Canon javára billen a mérleg nagyon magas érzékenységeken. AF rendszer, a váz maga, a kereső stb stb nagyon hasonló.

Összességében én nem igazán látom, a Canon miben tudna a Nikon felé kerekedni ebben a konkrét esetben. A Nikonnak pedig egyértelmű előnyei vannak itt-ott.

De ismételten: azért a rendszerválasztást átgondolnám.

Egy Sony A7II mondjuk full frame is, MILC is, és igencsak jóáras is.

De persze te tudod.

Ami az ISO invarianciát illeti, egyrészt a Nikon D800-nak nincs olyan legjobb tudomásom szerint, másrészt pedig a gyakorlatban nincs semmi jelentősége. Olyan értelemben legalábbis, hogy megnézed, hogy milyen zajszintet produkál x gép y érzékenységnél, és eldöntöd, az neked megfelel-e, vagy sem. Aztán ha megfelel, hogy azt a zajszintet ISO invariancia mellett éri-e el, vagy sem, már tökmindegy - a végeredmény számít.

A kényelem viszont szerintem nagyon fontos. Ha neked a Canon kényelmesebb, akkor az egy nem elhanyagolható szempont mellette. Mondjuk az 5D mark III egy jelentősen nagyobb gép, mint a 70D, szóval nem lesz ugyanolyan a fogása, érzete a kettőnek.

"Abszolút nulla jelentősége van, ha a végeredmény tetszik."

Illetve végtelen jelentősége van. Nem mindegy, hogy az ember mozgást 1/30-al fényképez, hogy elég fény legyen a képen, vagy 1/500-al, és képfeldolgozóban világosítja ki.

@7: Ennek semmi köze az ISO invarianciához. Az ISO invariancia azt jelenti, hogy ha egy képet (raw-ban) ISO1600-on lövünk, helyesen kiexponálva, vagy ISO100-on, 4Fé-vel alulexponálva, majd raw konvertálásnál 4Fé-vel felhúzzuk, ugyanazt az eredményt kapjuk.

Az esetek döntő többségében ez nincs így. A fényképező általában az érzékelőből érkező nyers információt azelőtt felerősíti a megfelelő értékkel, mielőtt az az analóg - digitál konverterbe jutna - ez esetben, tehát az általános nem beszélhetünk ISO invarianciáról. A Nikon D800 emlékeim szerint ilyen, nincs ISO invarianvia.

És a témakörnek semmi köze a záridőkhöz. Ugyanúgy növelheted az érzékenységet, ugyanúgy csökkentve a záridőt. A különbség csak abban van, hogy az adatfeldolgozási lánc mely pontján történik az az erősítés, amivel beállítódik a megfelelő érzékenység. Ez befolyásolja a zaj nagyságát, jellegét, a dinamikát. De ha a végeredmény tetszetős, akkor fotózási szempontból teljesen tökmindegy, mi és hogyan történt belül.