Hogyan váltál fényképésszé?

így születtem.

bölcsiben pixeles bodyban aludtam, oviban 7 lamellás rekesz volt a jelem, iskolatáskának kameratáskát hordtam, írni lenspennel tanultam meg fotópapírra, középiskolában optika volt a becenevem (a lányok csak zoomobinak hívtak).

Meghalni pedig úgy fogok, hogy egy tripodra felakaszom magam kioldózsinórral.

Mikor fogtál először kamerát?

alsótagozatos isis voltam

Miért jutott eszedbe, hogy szeretnél egyet?

a szomsédokat akartam meglesni teleobival

Milyen kamera és objektív volt?

smena

Hol tanultad az alapokat?

genetika és autodidakta

Ki volt a példaképed?

én

Mi volt a célod?

örömet okozni

Mikor vált a hobbi kattogtatás komolyabb szintű fényképészetté?

nem vált, hobbista vagyok

Mikor kezdtél el keresni ha keresel?

17 évesen

Mikor kezdtél pályázatokat nyerni?

sosem nyertem pályázatokat,

Elégedett vagy azzal amit eddig elértél fotográfia terén?

igen

Az első smenámat 1976ban kaptam.

1977-ben egy Zenit volt az első tükrös gépem. Abban az évben tanultam meg laborálni.

79-ban nyári diákmunka keresetemből vettem egy laborfelszerelést.

Húgomnak volt egy rövid fellángolása, hogy ő fotózni szeretne. Vettem neki karácsonyra egy belépő szintű tükrös gépet. Ki kellett próbálni a gari miatt, kattintottam vele párat és gyakorlatilag nem tudtam lerakni. Pár hónappal később megunta, én meg felkaptam a gépet és mentem tovább. Évről évre komolyodott a kattintgatás fotózássá, majd más területű vállalkozásomban elkezdtek jönni az érdeklődők, hogy a megrendelés fotós részét is elvállalnám-e? Elkezdtem kapcsolt szolgáltatásként "árulni" cégeknek. Most tanfolyamra járok hogy hivatalossá tehessem a vállalkozásomban.

A művészeti irányzatok helyett inkább cégek marketing céljait igyekszem kiszolgálni (rendezvények, termékfotók, portrék), így nem indulok pályázatokon, nincsenek kiállításaim. Nem is lesznek, a "corporate world" valahogy jobban vonz.

Az első kattintások után kb 5 évvel jöttek az első megkeresések (nem akartam ebből élni, nem kerestem megrendelőket, ők jöttek), 7 évvel később tanfolyamon ülök és ha minden jól megy, júniustól hivatalosan is szolgáltathatok.

Messze vagyok a céltól, ma már kizárólag ebből élnék, a cégem másik részét az elkövetkező évek alatt teljesen leépíteném. Elégedett sosem leszek. Minél többet tanulok, annál inkább látom, milyen keveset tudok még, de legalább már jó pénzért csinálhatom pont azt, amit szeretek.

Gyerekkoromtól szeretek fotózni, pár éve ebből élek.

Elég nehéz. Vannak melók, fizet is, de nagyon nehezen jönnek az új felkérések, pedig a piacot tekintve elég jók a képeim.

Szóval a jó képek mellett elengedhetetlen a jó marketing is.

Emellett mindig vannak akik amatőrként sokkal olcsóbbak, és sok jegyespárnak szűkebb a keret / nem olyan fontos a minőség. Így azért nehéz versenyezni.

Szóval, meg lehet ebből élni, de nagyon sok időt-energiát igényel a hirdetések, honlap stb. fenntartása, maga a fotózás csak a jéghegy csúcsa.