Ki jártas fotózásban?

A sok képből a végén kiválogatod hogy melyik jó.

Utána majd levonod a tanulságot hogy mit kellett volna még, és legközelebb már jobb lesz.

Hát, én a szellemi tevékenységet istenítem a tunyaság rovására.

Egy fél óra olvasás és értelmezés olcsóbb, mint hat alkalom négyezer képéből a tanulságok levonása. Nem, mintha általában gyakorlat nélkül elsőre sikerülne tökéletesre minden.

Totálok helyett egy embert kéne célba venni. Vagy csak az arc, vagy a fél alak, a hangszerével együtt. Ha ül a nézősereg, akkor csak oldalt lehet állni. Arcra menve én spotfénymérést használok, ennek az a hátránya, hogy ha a háttérben van valami sokkal fényesebb, akkor az el is megy. De lehet éppen sziluettre is menni, akkor az átlag fénymérés jobb. Blende nyilván a legtágabb. Ha jó az idegrendszered és a tested, akkor le tudod tekerni az időt, és a mozgás holtpontjaiban exponálni, kis ISO mellett szebbek a képek. A szándékos bemozdulásos képeket én annyira nem kedvelem, bár heti egyet tudok szeretni. Fentiekhez nyilván tele kell. A belógó nyavalyákra ügyelni, mikrofon ne takarja el a szájat, ez a keresőben lényegtelennek tűnk, a képen meg zavar. A mikrofonnal még az is baj, hogy a rácsos fejtől távolabb kell tartani az autofókusz mezőt, mert messze az a legtöbb kontrasztot mutató, és ez néha elviszi a mesterséges intelligenciát. 2,0-2,8 blendénél ez már nagyon látszik, hogy a mikrofon feje éles, nem az énekes szeme. Hát, a színt én hagyom, mert úgyis teljesen mesterséges a világítás, azon általában nem érdemes erre-arra tolni.

Semmi olyant nem írtam, ami nem lenne magától értetődő, a gondolkodást lehet folytatni.

Én is a részletekre szavazok.

Keresd meg a részletekben a nagy egész hangulatát.

az első kérdés, hogy engedik-e majd egyáltalán a fotózást? különösen a híres zenekarok nem szokták. vannak helyek, ahova be se engedik a komolyabb fényképezőgépeket. első körben ennek érdemes utána nézni, nehogy koppanás legyen belőle.

aztán jön az, hogy tanulj meg fotózni még a koncert előtt. koncertet fotózni is. ha ott fogof először próbálni, akkor szinte mindne újdonság lesz, nem lesznek tapasztalataid, amik segíthetnének, mit hogyan kéne csinálni. lehet adni sok okos tanácsot, de nem lehet mindent előre elmondani. ez egy tanulási folyamat, aminek a gyakorlás, a rutin, a folyamatos fejlődés a lényege.

a neked fontos nagy koncert előtt menj el több másik, kisebb, kevésbé fontos koncertre, hogy ismerkedj a helyzettel, kihívásokkal, gyakorold a géped használatát ilyen helyzetben.

persze mielőtt még bármilyen koncertre mész fotózni, mindenképp érdemes utána olvasni is, mások jó képeit nézegetni, kitalálni hogyan csinálhatták és miért úgy, de legfontosabb sokat gyakorolni. az elméleti tudás is sokat számít, de csak a gyakorlatba átültetve nyer értelmet, mert úszni csak vízben lehet megtanulni, könyvtárban nem. ugyanez igaz a fotózásra is. önmagában az elmélettel semmire nem mész, ha csak tudod, hogyan kéne csinálni, de megvalósítani már nem tudod. a hozzáértők visszajelzései is fontosak, mert megfelelő visszajelzések nélkül tök jól be tudsz gyakorolni hibás dolgokat, amikről aztán senki nem tud majd leszoktatni. azt már nehezebb eldönteni, ki az aki tényleg hozzáértő és még kritizálni is úgy tud, hogy épül tőle és ne leépülj...

a National Geographic fotós sorozatából, Robert Caputo: Portré és riport című könyve szerintem elég jó kezdés, sok fontos szemléleti alapot ad, amik a koncertfotózásban is jól jöhetnek.