Jól értelmezem, hogy így "működik" egy ellenállás?

Ellenállás alatt természetesen a diszkrét passzív áramköri elemre gondolok.

Szóval, HA jól értelmeztem az Ohm-törvényt - de kezdő hobbistaként ebben egyáltalán nem vagyok biztos - akkor az ellenállás "működése" 2 pontban összefoglalható:

A) Tegyünk fel elméletben egy korlátlan áramerősséggel (teljesítménnyel) bíró, fix. (értelemszerűen korlátos) feszültségű generátort. (Gyakorlatban lehet ez simán csak *nagy* áramerősséggel rendelkező táp)

Ha ennek a kimenete elé valamilyen értékű ellenállást kötök, akkor az ellenállás áramkorlátozóként fog működni. >PONTOSAN< ugyanakkora feszültség fog a másik pontja és a negatív (vagy ha a negatív ág elé kötöttük az ellenállást, akkor a pozitív) ág között megjelenni, mint ami a tápegység közvetlen kimenete, mindössze az ellenállástól kezdve az értéknek megfelelően egy (nem túl kicsi ellenállás esetén jóval) kisebb fix áramerősségre fog korlátozódni az elektromosság.

B) Másik esetben legyen a táp kimenete ugyanaz a feszültség, viszont korlátos, kicsi áramerősséggel. Mégpedig a táp kimenő áramerőssége legyen KISEBB MINT amire a adott értékű ellenállás korlátozna. Az ellenállás így következetesen nem lesz áramkorlátozó, az áramkörben utána ugyanaz az a kis áramerősség fog megjelenni. CSERÉBE FESZÜLTSÉGESÉS fog megjelenni rajta, ami ugyanúgy az Ohm-törvényből számolható.

Tehát az áramkorlátozásánál kisebb áramerősség esetén feszültségkorlátozóként fog működni.

Helytállóak ezek a 'megállapításaim'?

Minden esetben csak ez a két dolog fog megtörténni egy ellenálláson? Akár egy brutálisan bonyolult, tucatnyi tranzisztorral működő kapcsolásban is csak ezzel a két dologgal meghatározható, hogy az ellenállások hogy fogják befolyásolni a többi alkatrész működését?

Vagy ennél bonyolultabb ez? Szoktak bonyolultabb számításokat végezni csak ellenállásokon bizonyos áramköröknél/kapcsolásoknál?