Mi az a tranzisztor és mi az az elektroncső?

Megengeded, hogy helyetted rákeressek a Googleban? Igazán köszike.

Nem volt ám nehéz, százszor gyorsabban megvan, mint ide kiírni az okos kis kérdésedet.

Első találat:

[link]

[link]

"hogy egy lány is megértse."

Mert gondolod, hogy herékkel könnyebb felfogni a tranzisztort?!

A vagina nem kifogás az ostobaságra.

És nem, NEM CUKI egy lány esetében sem, ha olyan buta, mint a földbe ásott gödör.

A "hogy egy lány is megértse" ügyben az előző dörgedelemben van igazság. Ha a nemek közötti egyenjogúság igényét az egyenlő értékek meglétére alapozzuk, akkor elvárható lenne, hogy a lányok ne tartsák természetesnek ezt a fajta különbségtételt.

A kérdezett két fogalomhoz csak az iskolai ismeretek szükségesek. Az elektroncső a régebbi találmány, és az a lényege, hogy egy zárt, légritkított (üveg)csőben van két fémalkatrész (hívják vákuumcsőnek is), amelyek nem érnek egymáshoz. Ha ezekre rákapcsoljuk az áramot, nem történik semmi, hiszen nem érnek egymáshoz. De ha az egyik alkatrészt (a katódot) melegíteni kezdjük, akkor elektronok kezdenek átugrálni a másik alkatrészre (az anódra), márpedig az elektronok vándorlását úgy hívják, hogy elektromos áram. Az elektroncső egyik tulajdonsága az, hogy ez csak az egyik irányba működik, és a váltakozó irányú áramból ezzel el lehet különíteni az egyik irányt, ez időnként fontos lehet. A másik: a csőben áramlani kezdő elektronok a csőben levő ritka gázt fénykibocsátásra tudják késztetni, ennek egy jelenlegi, többszörösen továbbfejlesztett utóda a LED.

A harmadik, legfontosabb jellemző: ha az anód és a katód közé beteszünk egy harmadik alkatrészt, és arra is áramot kapcsolunk, akkor az, hogy a katódról mennyi elektron ugrál az anódra, ezzel az árammal szabályozható. A poén az, hogy a szabályozó áram sokkal kisebb is lehet, mint amekkora áramot az a katód és az anód között irányítani tud. Ez azt eredményezi, hogy ha a harmadik alkatrészre (a rácsra) érkező áram ingadozásai kicsik, akkor azt az elektroncső a katód–anód árammal felerősítve tudja lemásolni. Az elektromos erősítő pedig, ami ezzel létrejön, az elektronika és rádiótechnika egyik legfontosabb vívmánya, a te telefonodban is van belőle néhány.

Az elektroncsőben a katódot melegíteni kellett, és ez sok áramot fogyasztott, ráadásul az elektroncsövek mérete az ökölnyitől az ujjnyiig terjedt a fejletteb időkben is. A tranzisztor egy hasonló képességű kis alkatrész, amely viszont melegítés nélkül is képes erre az egyenirányításra és erősítésre, finomabban, gyengébb áramokra is, és körömnyi, gyufafejnyi méretben. A működési elve kicsit talán elvarázsolt dolog, de lényegében három anyagréteg van egymáson, és a középső felel meg a rácsnak, amelyen folyó árammal a másik két réteg közötti elektronáramlás szabályozható. Nincs vákuum, nincsenek nagy méretek, minden szempontból fejlettebb, és ma is számtalan változatban használják.

„ha az anód és a katód közé beteszünk egy harmadik alkatrészt, és arra is áramot kapcsolunk, akkor az, hogy a katódról mennyi elektron ugrál az anódra, ezzel az árammal szabályozható. A poén az, hogy a szabályozó áram sokkal kisebb is lehet, mint amekkora áramot az a katód és az anód között irányítani tud. Ez azt eredményezi, hogy ha a harmadik alkatrészre (a rácsra) érkező áram ingadozásai kicsik, akkor azt az elektroncső a katód–anód árammal felerősítve tudja lemásolni.”

A poén az, hogy ez nem igaz.

Az elektroncső anódárama nem a rácsra kapcsolt árammal, hanem a rácsra kapcsolt feszültséggel vezérelhető. Erősítő üzemmódban a rácson a katódhoz képest negatív feszültség van, ekkor nem folyik rácsáram. Minél nagyobb negatív irányban a rácsfeszültség, annál jobban taszítja a rács a katódból kilépő elektronokat. Ezért ilyenkor kevesebb elektron jut az anódra, csökken az anódáram. Minél kisebb negatív irányban a rácsfeszültség, annál kevésbé taszítja a rács a katódból kilépő elektronokat. Ezért ilyenkor több elektron jut az anódra, növekszik az anódáram. Ebből az látszik, hogy a rácsra kapcsolt feszültséggel vezérelhető az anódáram. Mivel a rácsra kapcsolt feszültség kisebb, mint az anódkörbe kapcsolt ellenálláson az anódáram hatására eső feszültség, ezért a cső erősítésre használható. Negatív rácsfeszültség esetén elméletileg nem folyik rácsáram, ezért az elektroncső elvileg teljesítmény nélkül, feszültséggel vezérelhető.