Milyen erőkölcsönhatás lép föl két tekercs között melyek közül az egyiken váltóáramot bocsájtanak át a másik végei pedig rövidre vannak zárva?
Ha két vezető anyagból (pl. szigetelt rézdrót) készült tekercset egymás mellé teszek úgy,
hogy a hossztengelyük közös (egy egyenesbe esik) az egyiket rövidrezárom, a másikon váltóáramot bocsájtok át akkor
a) a két tekercs vonzza egymást,
b) taszítja egymást,
c) a tekercselések egymáshoz viszonyitott irányától függően
- vagy vonzzák
- vagy taszítják egymást
éspedig: ...
Lehet, hogy a tekercselésirány mindegy (sajnos).
Egyértelmű és biztos választ majd a kísérlet fog adni mert - mindeddig úgy látom - véleményeken kívül sok mást (pl. szakavatott választ) nem remélhetek.
A legvalószínűbbnek most az tűnik, hogy valahogy mégsem nem egyirányú az erő kölcsönhatás...
Abból kiindulva hogy ha rövidrezárt tekercs felé mágnest mozgatsz akkor taszítja, amikor távolítod akkor vonzza.
Egy váltóárammal átjárt primertekercs viszont pont olyan hatású mint mágnest közelíteni és távolítani - az erő a változásnak mindig ellene hat a Lenz törvény miatt.
Viszont abból a szempontból tűnik ez mégis paradoxnak, hogy egy váltóárammal átjárt tekercs és állandó mágnes között is vonzás taszítás a kölcsönhatás.
Váltóáramú tekercs egy másik rövidrezárt váltóáramú tekercsben ugyanolyan frekvenciájú áramot indukál - ennek alapján az egymáshoz való viszonyuk állandó - az erőkölcsönhatás iránya mági változó lenne - ez kissé fura, ezt kellene megértenem - ha így van.
Mindegy. Fizikáról a fizikát a legjobb megkérdezni.
Majd lerámolom otthon az asztalt összerakom és megkérdezem :-)
Hacsak erre nem téved valaki aki tudja a választ.
Válasznak az efféléket tekintem, hogy:
vonzza,
taszítja,
hol vonzza, hol taszítja,
vagy tekercselésiránytól függően vagy vonzza vagy taszítja.
Szakavatottnak meg attól, ha valaki hozzáteszi, hogy ismeretei alapján tudja - nem csak véleménye van.
Ezen számolgatnivaló nincs, mint ahogy azon sem, hogy merre megy a bicikli, ha adott irányban forognak a kerekei.
Számolni akkor kellene, ha az volna a kérdés, hogy mekkora bicikli esetében pl. a sebesség vagy tekercsek esetében az erő.
Az irányt - aki valóban naprakész ezekben az ismeretekben - meg tudja minden különösebb számolgatás nélkül is határozni. Én e kérdésben talán úgy huszonegynéhány éve lehettem naprakész, de azóta sok víz lefolyt az Elbán.
Senkitől nem várok olyat, hogy helyettem kísérletezzen vagy számolgasson - azzal én is megküzdhetek.
Csak bízom a szerencsémben, hogy akad olyan aki különösebb erőfeszítés nélkül meg tudja mondani.
Mert ott van az ablaknál.
Mint ahogy én is könnyen meg tudom mondani,
hogy itt süt a nap. és szívesen meg is teszem annak aki kíváncsi rá hogy ne kelljen azért ideutaznia.
Ha azt kérdezné milyen az idő Pécsen akkor legföljebb azt mondanám, hogy valószínűleg ott is süt a nap,
de nem tudom biztosan.
Olyat hogy utazzon oda és nézze meg magának csak akkor mondanék, ha mindenáron tőlem akarná tudni.
Mert ahhoz nekem ugyanúgy oda kéne utaznom mint neki.
De attól még lehet valaki Pécsen akinek csak az ablakon kell kikukkantani és szakavatott választ ad.
Remélem érted mit akarok e kis példával mondani.
Nekem az az érzésem, hogy fizikusként sem ülsz annál az ablaknál, ahonnan a problémára rálátásod lenne.
Különösen, hogy mindenáron számolgatásra intesz :-) .
Nos, én fizikus vagyok, nem elektromérnök, aki esetleg napi munkája révén más, gyakorlati elvek és tapasztalatok alapján gyorsabban és rutinosabban átlátja ezt a speciális témakört. Azonban elég részletesen leírtam, hogy mi mindentől függhet a válasz. Az első tekercs által okozott fluxusváltozás a második tekercsben nyilván olyan indukált áramot generál, amely által létrehozott mágneses tér a Lenz-törvény értelmében ellentétes irányú lesz az eredetivel, azonban az eredő mágneses teret a második tekercs belsejében az indukáló és az újonnan létrejött tér eredője adja. Ez pedig a kölcsönös és az önindukciós együttható egymáshoz képesti nagyságától függ. Amennyiben az önindukciós együttható elég nagy, úgy a második tekercs önindukált mágneses tere is elég nagy lesz, hogy legyőzze a primer tekercs indukáló mágneses terét, és így a tekercsek közt taszítás jön létre. Legalábbis addig, amíg ezen eredő tér által generált, az eredetivel ellentétes irányú áram nem generál egy ezt gyengítő mágneses teret - és itt máris bejön az idő faktor, vagyis, hogy milyen frekvenciával megy a váltóáram. Ha azonban a primer tekercs geometriája, nagysága, közelsége és a szekunder tekercs geometriája olyan, hogy a kölcsönös indukciós együttható az erősebb, akkor a szekunder tekercsben a tér iránya meg fog egyezni a primerével, és így vonzó hatás jön létre a két tekercs között. De megint csak addig, amíg a generált áram nem kezdi ezt el gyengíteni, stb.
Ez az én megérzésem, számolás nélkül. Lehet, hogy rossz, és egy részletesebb számolás kiderítené, hogy hoppá, elnéztem valamit, vagy hogy nem reális a kölcsönös indukciós együtthatót ilyen nagynak feltételezni és az önindukció mindig győz (hacsak nincsenek a tekercsek egymásban). De ehhez bizony neki kell ülni, és kiszámolni. Ehhez talán neked is megvan a tudásod, hát rajta! De mivel már én is kíváncsi lettem, lehet, hogy egyszer majd én is kiszámolom.
Ja, hát lehet hogy többtényezős ez a dolog, affene tudja.
Amikor ráérek majd nekiugrok a gyakorlatban játszani vele - - ez inkább az én utam mint a számolgatás,
affene ott vigye el ahol van.
Mindenesetre a Lenz törvény szerint nem a mágneses tér ellentétes, hanem az őt létrehozó változással ellentétesen ható ez nagyon nem ugyanaz (pl tekercshez állandómágnessel közelítésnél taszítás távolodásnál vonzás ez elektromágneses tér fordulását - és a tekercsben az áram irányváltását jelenti !).
Furmányos dolgok ezek. :-)
"(pl tekercshez állandómágnessel közelítésnél taszítás távolodásnál vonzás ez elektromágneses tér fordulását - és a tekercsben az áram irányváltását jelenti !)"
Ami egyben azt is jelenti, hogy a keletkező mágneses tér ellenkező polaritású a gerjesztőhöz képest, nem? (A gerjesztőn én a ténylegesen változó komponens értem, nem az gerjesztés kezdetének pillanatában is meglévő konstans komponenssel vett eredőjét.) A Lenz-törvény szerint az indukált áram saját mágneses tere gyengíteni igyekszik azt, amelyik az áramot indukálta, vagyis ellentétes irányú vele. Vagyis ha egy adott irányban erősödő mágneses tér indukálja az áramot, akkor az az által keltett mágneses tér ellenkező polaritású kell legyen, hogy gyengíthesse azt, ha meg gyengülő, az felfogható egy ellenkező irányban erősödő mágneses térnek, és a tekercs ezt akarja gyengíteni, az eredeti irányt nézve visszaerősíteni, azaz megint csak ellentétes irányú vele.
Bocs, lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam. Mindenesetre az aktuális tér és a generált áram által létrehozott tér között amúgy is van egy 90 fokos fáziseltolás az időbeli deriválás miatt.
Nem, nem jelenti azt hogy ellentétes hiszen, ha állandó mágnessel közelítesz és távolodsz az állandó mágnes terének irányultsága állandó.
Ha pedig a jelenség az, hogy a tekercshez közelítve taszítás van az állandómágnes és a rövidrezárt tekercs között, - az elletétes irányultságú mágneses teret jelent - távolodva pedig vonzás az pedig egyirányultságú mágneses teret jelent és a tekercs mágneses tere irányának megváltozását. Az állandómágnes terének iránya nem vátozik, csak a tekercshez közelítve erősödik visszahúzva gyengül... nem a ráható mágneses teret igyekszik gyengíteni, hanem a változás ellenében igyekszik hatni.
Mikor erősödik a mágneses tér ellentéteset csinál és gyengíti amikor gyengül akkor meg egyirányút csinál és erősíteni igyekszik...
Én így értem Lenz törvényét.
Rafkós nem ?
Jól érted, csak te másképp fogalmazod meg. Az állandó mágnes tere önmaga rendszerében nyilván nem változik. Ami változik, az a tekercs környékén ennek az állandó mágnesnek a tere azáltal, hogy mozgatod a mágnest. Amikor távolról közelíted, akkor a nulláról elkezd egy adott irányban erősödni, ami egy ezt gyengíteni igyekvő teret generáló áramot indukál a tekercsben, emiatt alakul ki a taszítás. Amikor elkezded távolítani, akkor ugyebár van a kezdeti állandó tér (mivel ott a mágnes a közelben), amire rárakódik a távolodásból adódó csökkenés, amit egy ellentétes irányú tér erősödésének foghatsz fel. És a tekercs egy ezzel az ellentétessel ellentétes, vagyis az eredetivel megegyező teret generál, és igyekszik azt visszaerősíteni. Innen adódik a vonzás.
Tehát így értettem én az ellentétes irányú mágneses tér generálódását. A változás irányát tekintve mindig ellentétes a tekercsben indukált áram mágneses tere.
Ja, akkó' jó - köszi... már töröm a fejem, van többek közt egy 6,3 V tekercselt régi jó bika elektroncső fűtőtrafóm nem is sima dróttal, hanem téglalap keresztmetszetű sínnel tekercselve a szekunder, szerzek valami bika ellenállást 10enegynéhány Ohm és legalább 10 watt tartományban oszt nekijeállok játszani vastag aludrótokkal öntartó légmagos tekercseket talán már most hétvégén, ha a zasszony ki nem talál valamit - vonzásra taszításra és csavarásra (forgatónyomaték) is megvizsgálom a dó'got.
Azt tudom, hogy a pillanatpáka hegyén ami már felfogható mechanikailag öntartó egymenetes tekercsnek átfolyó villany már jól érzékelhető erővel hat kis fémdarabokra - 8-10 menetes tekercset öntartó kivitelben nem nehéz megcsinálni - és semlegesközeli (mérlegszerűen kiegyensúlyozott) állapotban különböző elrendezésekben biztosan meg lehet figyelni a dolgot.
Legalább bevonom a dologba a legnagyobb fiamat is oszt' elszórakozunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!