Egy motorban mi alkotja a pólusokat?

Mondjuk úgy, hogy van amelyikben mindegyik tekercs ki van vezetve, van amelyikben a gépen belül fixre vannak kötve? :D

Ahhoz képest hogy papírod van róla, gőzöd nincs az egészről, de hogy még azt sem tudod hogy mikor berajzolják az é-d pólust egy villanymotorban, és mi alkotja a pólusokat, és megkérdezed ezt úgy hogy "valójában nincs is ott mágnes" hát ez nonszensz...

Nem kezdem el fikázni az oktatást, nekem is van aut. tech okj-m, még csak nem is villamos gépszerelő, vagy erősáramú technikusi, de nekünk is elmagyaráztak villamos gépismereten, majd műhelyben villamos gépek mérésén be is mutatták, le is mértük annak idején.

Mondjuk ha egyetemet végzel, ott elképzelhető hogy nem találkozol szemtől szemben 5 évig egy villanymotorral sem. :D

"Ebből az következne, ha egy gép háromfázisú, akkor csakis kizárólag 6 pólusú lehetne.

Zűrös."

Miként azt #12 elkezdte sejtetni...

Váltakozóáramú gépeknél fordítva van, mint egyenáramúnál. Egyenáramúnál a pólus az állórész, váltakozóáramúnál meg a forgórész. A valóságban ezt kalickás motornál nem lehet közvetlenül tetten érni, az igaz. De hát nem azt kell képzelegni, és kész.

A legegyszerűbb váltakozóáramú gép az lenne, ahol a forgórésznek van két pólusa (mágnest nehéz elképzelni egy pólussal), és az állórészben egy szem vezető van. Ha a kerületen három vezetőt helyezünk el, akkor 3 fázisú gépet kaptunk. Ha mindegyik fázis vezetőjével szemben elhelyezünk egy másik vezetőt, és a szemben levőket összekötjük sorba (dupla feszültséget nyerünk), akkor kapjuk a szokásos 3 fázisú tekercselést. Jót tesz, ha szimmetrikusan vannak, stb., de ez most mellékes.

Namost, ha nem két pólus van, hanem még kettőt berakunk, akkor már nem 180 fokra van egymástól É és D, hanem 90, így tehát jelentősen praktikus a tekercs 2 oldalát nem átmérősen elhelyezni, mert akkor nulla feszkót kapunk, hanem "követni" a pólusok számának növekedését, besűrűsödését a tekercs két oldalának egymáshoz közelebb helyezésével, Így végül is az állórész tekercselésből vissza lehet következtetni kalickás forgórész esetén is, hogy hány pólusú a szerkezet, de a pólusok akkor is a forgórészen vannak.

Dahlandernél meg, ha van 2 tekercs (egy fázis ellátmánya), akkor sorba kötve az alábbi képzeletbeli pólusokat igénylik: É D É D; ha meg párhuzamosan, akkor D É É D. Hát így lett a 4 pólusú gépből 2 pólusú.

Menj végig ezeken. Az eddigi ismereteid fogja befésülni a helyére. Remélem. Ne állj meg egynél hogy nem erre gondoltál, csak az utolsó után kérdezz. Ilyenkor késő este lehet hogy nem száz százalékos amit összeszedtem, de lényeges szempont volt hogy a google segítségével minél hamarabb végezzek. :)

Az természetes ha marad kérdésed, vagy keletkezik újabb.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=0bfIodCTeRU

https://www.youtube.com/watch?v=xGW3RHVGBmA

https://www.youtube.com/watch?v=Uzav5HPhpgc

https://www.youtube.com/watch?v=dWVPiN8xg2s

Jártam én is így, politikai gazdaságtan szigorlaton. Előadtam a tételt, majd a beszéd közben egyszer csak megkérdezte a docens, hogy maga szerint melyik tőke a nagyobb a... közül? Pillanatnyi gondolkodás után mondtam, hogy a... Mire elővette az indexemet, mondván, hogy: kap egy kegyelem kettest, mert szemlátomást fogalma sincs az egészről.

Mondjuk én ezen utóbbi kérdésedre leírtam a választ, még a kérdés előtt.

Akartam is írni a soklinkes jószándékú hozzászólásra, hogy ettől nem lesz világosabb a kép, de gondoltam, mindegy. Na, az a mindegy inkább, hogy írok még egyet, aztán ha ezt is látványosan ignorálod, mint előző hozzászólásomat, akkor legfeljebb nem nézek ide vissza többet. :D

Mint írtam, nem véletlen az, hogy Liska József, akit nemes egyszerűséggel a villamos gépek atyjának hívnak a Műegyetemen, is a váltakozóáramú gépeket még nem kifordítva kezdi magyarázni, hogy az egyenáramú gép egyszerűségével lehessen megérteni: [link]

Aztán elmondja, hogy a valóságban általában ezt az elrendezést fordítják ki.

Így a váltakozóáramú gépnél a pólusszám az, mondhatnánk, egy eléggé elvont dolog, és tulajdonképpen egyet jelent: egy periódus alatt a mágneses tér vektora mennyit forog körbe. Egy póluspár esetén egy teljes kört, két póluspár esetén fél kört, ésígytovább. Ez akárhány fázisnál is ilyen egyszerű.

Az, hogy az aszinkron gépnél, ha tekercselt a forgórész, akkor ugyanannyi pólusú legyen a forgórész, mint az állórész, az meg igazából csak annyit jelent, hogy legyen a megfelelő állórész tekercsel szemben megfelelő forgórész tekercs.

A mi történik, ha nem azonos póluspárszám...-ra jó példa az, hogy elképzeled, hogy a linkelt ábrán a felső forgórészt berakod az alsó helyére. Hát sajnos az ábrán nem jelöli az É és D pólusokat, de ha jelölné (legyen a felső észak), láthatnád, hogy míg a felső ábrán pld az I. jelű tekercs egyik fele az É pólus előtt mozog, a másik fel meg a D előtt, az alsó ábrába berakva ezt a forgórészt a tekercs mindkét fele É pólus előtt jár, ami alighanem enyhe fejtörést okoz az elektronoknak.

A kalickás forgórész meg annyi fázisúnak képzelendő el alapból, amennyi rúd van póluspáronként. Viszont a valóságos pólusszámú és fázisú állórésztekercselésbe bedugva az áramok úgy alakulnak, mintha ugyanolyan fázis- és pólusszámú lenne, mint az állórész. A Dahlander is így lehetséges kalickás forgórésszel a csúszógyűrűs Dahlandernél két forgórésztekercs kellene.