Ha összekötök 2 akkumulátort akkor hogyan folyik át egyikből a másikba a töltés?

Egyrészt itt párhuzamosan fut két dolog és egyik megértése segítheti a másikat.

Van a töltőd, amiről csak sejtjük, hogy 2x4 csomagos töltéssel működik, a korábban kifejtett soros-párhuzamos kapcsolásban, 9 V névleges tápról.

Valamint van egy barkácsolt valami, ahol 7 cellát kötöttél sorba. Itt már töltés közben kb. 7 x 1,4 V-ig emelkedik a feszültség, míg tele lesz, azaz 9,8 V kellene legalább.

Mindkét esetre igaz, hogy egy stabilizálatlan dugasztápot lehúz a terhelés, esetünkben az akku, a saját szintjére.

De nem teljesen mindegy a kialakuló töltőáram nagysága, amit befolyásol a tápforrás belső ellenállása, illetve szokás beépíteni ilyenkor még ellenállást is, ami a kívánt áramot beállítja.

Szóval ez nem pont úgy működik, hogy rádugunk valamit a lomtárból, aztán majd lesz valami. Illene áramot mérni, feszültséget, sőt az áram változását, ami ennél a megoldásnál kezdetben nagyobb, majd lassan csökkenő.

Ezeket nem jó így vaktában találgatni.

Alapvetően a kapacitás tizedrészének megfelelő árammal 150 % töltést célszerű bevinni, ami 15 órának felel meg.

Ezt kibírják ezek az akkuk akkor is, ha nem volt teljesen lemerülve, amit egyébként sem tudhatunk biztosra.

Akkor rosszul értettem, én azt hittem, hogy a 7 x 1,2 V-os cellákat is tölteni akarod és arra akasztottál valami dugasztápot.

Így persze csökken, még szép.

A töltőben pedig ellenállás korlátozza az áramot, ilyen egyszerűbb megoldásoknál általában.

Mivel azt írod, hogy 9 V, illetve csökkenő a bemeneten, míg 5,8 V a kimeneten, ez csak úgy lehetséges, hogy van közben legalább egy ellenállás beépítve.

Ha direkt kötés lenne, akkor egyforma lenne a mért feszültség. Legalábbis, amíg össze vannak kötve. Olyankor csak a cellák belső ellenállásai korlátozzák az áramot.

Amíg feszültségkülönbség van, addig áram is létrejön, hogy mennyi, az már érdekesebb kérdés. Értelemszerűen a belső ellenállások határozzák meg, ami változó, nem csak a kondíció (elhasználtsági fok, állapot), hanem a töltöttségi szint függvényében is.

Lemerült, túlmerült akkunak nagy a belső ellenállása, ami töltődés hatására csökken. Az ideális feszültségforrás belső ellenállása 0 ohm, ezt persze csak közelíteni lehet, elérni nem.

Ni-Cd, Ni-MH akkuból cellánként 0,9 V körül fogy el az energia, ekkor már a belső ellenállás is jelentősen megnő, ereje nem lesz és nem is szabad lejjebb meríteni, mert kémiai károsodással jár.

Töltés közben felmegy kb. 1,4-1,5 V-ig, ahol már nem csak lecsökken a belső ellenállás, de jelentkezik bizonyos határoló, korlátozó jelleg. Kicsit a Zener-diódákhoz lehetne hasonlítani, persze az teljesen más téma, csak a jobb érthetőség kedvéért. Ha túl nagy árammal megtoljuk, akkor persze nem bírja megfogni a feszültséget sem, túlmelegszik és tönkremegy.

Ha így tekintjük, hogy a tápforrás lemerül, legyengül, nő a belső ellenállása, akkor amiatt fog visszaesni az áram.

Csak célszerű odafigyelni, hogy egyik cella se essen be 0,9 V esetleg 0,8 V alá, mert az már kártékony.

A töltött cellák pedig a C/10 nagyságú áramot elviselik 15 óráig mindenképpen, sőt még a telítődés után is. Annak tört része pedig a csepptöltőáram, amit még tovább lehet rajta hagyni.

Egyébként is a melegedés a kulcsa mindennek, a túltöltést túlhevüléssel indikálják ezek a cellák.

Kivéve, ami már hibás, azaz túl nagy a belső ellenállása.