Szerintetek is nevetséges vagyok, ugye?

> Szerintetek is nevetséges vagyok, ugye?

Nem. Viszont nem kis mértékben irracionálisan gondolkodsz. De ez hozzá tartozik a betegségedhez. Anorexiás vagy. Az egy mentális természetű betegség. Ne itt kérdezgess, mert azzal nem mész semmire, keress egy pszichológust. Nyilván ha az embernek elromlik az autója, akkor egy szervizt keres. Ha fáj a foga, fogorvoshoz megy. Ha mentális természetű problémái vannak, akkor pszichológushoz megy. Magától nem, vagy csak nehezen fogsz ebből kilábalni, aminek további mentális és egészségügyi következményei lesznek.

~ ~ ~

De akkor megpróbálom láttatni veled a gondolkodásod irracionalitását. Az anorexiát cseréljük ki egy lábtörésre. Nyilván ahogy egy anorexiás, úgy egy törött lábú ember is szenved. A cél a felépülés, az anorexiásnak a normális testkép, a törött lábú embernek az összeforrt csont a célja.

Veled anorexiásként foglalkozik a környezeted. A törött lábú emberrel meg foglalkoznak az orvosok. Azért, hogy az a törött láb összeforrjon. Most van egy osztálytársad, aki szintén anorexiás. A hasonlatban ez olyan, mintha az osztálytársad is eltörné a lábát. Te attól tartasz, hogy kevésbé figyelnek rád. Mint törött lábú beteg, kevésbé figyelnek rád az orvosok. Lehet, hogy ez így van, hiszen a figyelmüket meg kell osztani egy másik beteggel is. És mit akarsz? Nem azon munkálkodni, hogy mielőbb összeforrjanak a csontjaid, hanem inkább eltöröd a már összeforró lábcsontodat… meg még a másik lábadat és a kezeidet is. Csak azért, hogy te legyél a súlyosabb beteg, akinek a gyógyulására több figyelmet fordítanak majd az orvosok. Lehet, hogy így lesz, de pont azért, mert te nem hogy gyógyultál volna, csak még rosszabb helyzetbe kerültél. Pedig a cél a csontok összeforrása lenne és nem további csontok eltörése.

> Tudom, hogy ez a legrosszabb amit tehetek, mert így ettől az osztálytársamtól vonom meg a figyelmet és a segítséget.

> Tudom, hogy nem így kéne, és próbálom magamban tudatosítani, hogy neki van szüksége a figyelemre.

Az, hogy tudatos benne a dolog irracionális jellege az kiindulópontnak nem rossz. Maradjon is ez tudatos. De ez önmagában nem biztos, hogy elég, akármilyen visszajelzéseket kapsz ezen és más kérdések alatt. Hiszen a probléma eleve az irracionális mentális értékelésben van. Tehát lehet, hogy hiába tudod, hogy a dolog abszurd, mégis ezen abszurd felé fogsz haladni, ha nincs egy szakember, aki tudja, milyen eszközökkel kell téged a helyes út felé navigálni.

Szóval fogadd meg a tanácsomat, ne itt kérdezgess, hanem keress egy jó pszichológust, és vele oszd meg az ilyen jellegű gondolataidat. Velünk, meg más ismerősökkel ellentétben ő esélyes, hogy ténylegesen tud is segíteni.