Most jó, vagy rossz ember vagyok?

Haragszol az emberekre, ennyi, nem vagy ettől feltétlenül rossz ember. Én is ilyen voltam, utáltam a világot, haragudtam mindenkire, mert sok minden szarul alakult. Valóban sok szemét van, viszont gondolj arra, ha csak minden 50. ember normális a te értékrended szerint, már lemondtál annak a leghalványabb esélyéről, hogy kiépíts egy jó emberi kapcsolatot, vagy megismerj valakit akiben kellemesen csalódhatsz.

Valószínűleg megvan az oka a haragodnak, az enyémnek is megvolt. Ezt magadban, mélyen meg kell találnod, tisztáznod magaddal, esetleg pszichológus segítségét is kérheted.

Amit tanácsolok: ne haragudj az emberekre. Aki az értékrended szerint kretén, nem szimpi, azzal ne foglalkozz, ennyi, öszpontosíts a jó dolgokra. Tudom, hogy ez közhely, de igaz, és segít elviselhetőbbé tenni az életet.

"Valószínűleg megvan az oka a haragodnak, az enyémnek is megvolt. Ezt magadban, mélyen meg kell találnod, tisztáznod magaddal, esetleg pszichológus segítségét is kérheted."

A leírtak alapján nekem nem ez jött le, hogy szakemberre lenne szükség. Tudom, mert nekem is ezt mondják, miután nem tudnak mit kezdeni velem, hogy szakember. Olyan könnyen kimondható, hogy szakemberre van szükség, mikor nem is ez a helyzet. Itt egész más dolog van jelen, ami még szakkönyvben sincs benne, mivel létezik egy újkori jelenség, amit még nem is kutatnak. Én is érzem, hogy van valami és eleinte azt gondoltam, hogy velem lehet valami. Ezt az érzést próbáltad megfogalmazni egy kérdéssel. Nos, a véleményem, ami nem lehet mérvadó senki számára sem (még tárgyaknak sem) az, hogy érzékenyebbek vagyunk a külvilág rezgéseire és talán jobban kimutatkoznak a dolgok (dolgoknak nevezem, de lehet az bármi), igazából megfogalmazni sem lehet mi ez az egész, mivel még teljesen ismeretlen terep, de én is hasonlóan érzem, hogy valami nincs rendben, de ez a nincs rendben kifejezés sem tükrözi a valóságot, de érzem, hogy van valami, ami nem stimmel vagy nem így kellene lennie és ezt sok mindenre rá lehet mondani. Ez csak egy érzés, én már feladtam a harcot az emberekkel kapcsolatban vagyis az emberekről alkotott képet lecseréltem a saját képemre és össze-vissza érzek mindent. Szóval aki nem tud majd mit kezdeni veled, mind azt fogja mondani, hogy szakember és rámondják, hogy depresszió, pedig neked csak kifinomultabbak a szenzoraid a külvilág rezgéseire. Most, amit leírtam egy élet munkája összefoglalva, nem biztos, hogy érthető, de egy új jelenséggel állunk szemben, amit érzel.

Eleve ha úgy vesszük, az ember lehet földönkívüli is, hiszen ezen bolygó egy másik bolygóról csapódott meteoritban rejlő életet vett át és abból fejlődött ki, de ezt nem így tanítják, de láttam róla felvételeket!

Nagyon hasonlítasz az egyik osztálytársamra a leírásod alapján, csak ő emellé még egy rohadt nagy nőgyűlölő patkány is, és valamiért úgy érzi, mindenkit a földbe kell taposnia, mert egy egoista barom, s máskülönben nem tudna érvényesülni a suliban, mert mindenki szarna a fejére amúgy, és nagyon látszik, hogy a sleppje nem igazán kedveli őt (na vajon miért? :D). Én sem vagyok túlzottan oda embertársaimért, de ismeretlenül, egy általam kitalált általánosítás végett teljesen lenézni egy egész embercsoportot, sőt, mi több... Gyűlölni? Hol is találkoztunk már ezzel a történelem folyamán? :)

Addig örülj, ameddig nem derül ki, milyen gondolatok kavarognak a fejedben, különben úgy elagyabugyálnak a fenébe, hogy a segglyukadon keresztül fogod venni a levegőt, te gyökér. :)