Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

21/F

Csendes, szótlan, félős fiatalember vagyok. Visszahúzódó vagyok. Sokat csalódtam az utóbbi időszakban. Nincsenek se barátaim, se barátnőm.

Megtetszett nekem egy szerb lány, de nem megyek utánna, mert félek az elutasítástól. Inkább egy szerb munkatársamat megkértem arra, hogy kérdezze meg valakitől, hogy van-e pasija a lánynak. Állítólag van neki.

Munkahelyemen van egy csomó lány. Volt egy itt szőke lány. Elejétől fogva qvának nézett ki, semmi rosszból. Hátulról hagyja magát simogatni, és állítólag van pasija.

Volt itt egy másik szőke csajszi. Látom, hogy jön, néz rám, de édes. És nem utánam jött, hanem a kollegám után, aki a pasija.

Nemegyszer volt lehetőségem megszólítani egy lányt meg is történt, de nem lett belőle semmi, még barátság sem. Most is ha bejön nekem egy lány, megtudom, hogy van barátja, és csalódott vagyok. Nem megyek a lány után, mert szeretnék biztosra menni, hogy tényleg nincs pasija.

Hogy létezik ez, hogy ennyire szerencsétlen vagyok? Hogyan legyek bátor, és hogy ne féljek? Hogyan szólítsam meg a lányt? Mit kezdjek magammal?