Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Kiskorom óta ilyen vagyok, elesek, leverek dolgokat, belelóg a hajam/ruhám ujja a kajába mert nem figyelek, minden ilyesmi dolog mindennapos nálam. Ahh, tiszta világtalan vagyok><

Pedig esküszöm próbálok odafigyelni de hamar elkalandotnak a gondolataim, mindenen képes vagyok akár órákig gondolkodni ha egyszer elkezdem, és ilyenkor nehéz odafigyelnem a környezetemre. Mit tegyek ez ellen?

Ráadásul az emberek se néznek rám jó szemmel emiatt:/ Régen rengeteg barátom volt és sokan mondták hogy aranyos vagyok meg szeretnek, de régen sokkal pozitívabb és nyitottabb voltam, bárkihez odamentem segíteni, bárkit leszólítottam az utcán minden gondolkodás nélkül (pl.jó zenét hallgatott valaki aminek régóta kerestem a címét, egyből odamentem és leszólítottam hogy ez mi amit hallgat.) Nem tudom mennyire ismeritek, de olyan voltam mint a Harry Potter egy szereplője Tonks, kicsit szerencsétlen de folyton vidám, segítőkész és szeretnivaló.

Mostanra meg ebből szinte semmi nem maradt meg. Sokkal introvertáltabb vagyok, idegeneket eszembe se jutna leszólítani de barátokkal se vagyok olyan beszédes, elvagyok magammal meg a könyvekkel, meg azzal a kevés barátommal. Még mindig segítőkész és kedves vagyok, de borzalmasan szerencsétlen és ki akarna egy szerencsétlen és a nap nagy részében életkedv nélküli, szótlan lánnyal ismerkedni?

Sokkal magabiztosabb és beszédesebb lennék ha nem történne folyton ez, de akárhányszor középpontba kerülök mindig elrontok valamit és emiatt próbálom elkerülni az ilyen helyzeteket.

Mit tegyek hogy ez a probléma megoldódjon?

17/l