Hogyan fogadjam el, hogy felnőttem?

Úgy érzem újra kicsi akarok lenni. Nagyon szép gyermekkorom volt. Nagypapámnak volt egy zenekara és folyton mentünk a koncertjeire anyukámmal. Nagyon jó élmények voltak, akkor lehettem 5-6 éves. Vannak még VHS kazettán felvételek a koncertekről és amikor ezeket nézem, olyan szívfájdító érzések jönnek elő. Meg úgy a hétköznapokban is. Az óvodába is visszavágyom. A kis kori mesékre, amiket már nem vetítenek nagyon. De a koncertek voltak a legjobbak, azóta én is zenélek egy bandában. Rossz a közérzetem, hogy így elment az idő. Mindenki megöregedett körülöttem, mármint azok akik kiskoromban voltak huszonévesek. Most már ők is megfáradt negyvenesek. Ezt, hogyan lehetne elfogadni?

Most én vagyok 22 éves, ja és fiú.