Szerintetek mi lehet annak a jelentése, ha egy gyerekkori pozitív emléktől felnőttként nem tudok szabadulni? Miért jöhetett elő, úszott be a tudatomba a semmiből?

Íme a történetem.

2017 augusztus elsején jöttem haza vonattal Siófokról Budapestre. Tikkasztó nyári meleg volt, valahol az ablak mellett foglaltam helyet. Nem messze tőlem ült egy magas, fekete hajú lány a barátjával. Lopva pillantásokat vetettem rá. Amikor leszálltak Kelenföld állomásnál, még akkor is néztem utána. Utólag rájöttem, hogy ez nem volt más csupán szexuális vágy, túlfűtöttség.

A következőkben viszont vissza kell ugranom az időben ahhoz, hogy megértsétek. Egy vagy két nappal az említett vonatos utam után a semmiből beúszott a tudatomba egy nyári emlék. 1994-ben nyaraltam a nagymamámmal Balatonszéplak Felsőn. Más nagymamák is vitték az unokáikat. Egy akkor 18 év körüli fiú és egy 15-18 közötti lány hívtak kártyázni. Nagyon szerettek volna velem barátkozni, de én gátlásosságomból adódóan képtelen voltam velük kapcsolatot kiépíteni. Akkor nem mozgatott meg bennem semmit a lány, így meglepő, hogy 23 évvel később előjön és szeretném megtalálni. Az teljesen lehetetlen, hogy újra találkozzunk (illetve kicsi az esély rá), hiszen még a nevét sem tudom, így semelyik közösségi oldalon megkeresni nem tudom. Most már bánom, hogy fiatalon annyira zárkózott voltam. Nyilván sokan azt gondoljátok olvasva, hogy túlidealizálok egy dolgot. Mégis, azt hiszem, nem csak én vagyok ilyen. Biztos vannak más felnőtt férfiak is, akik megrekedtek egy ponton és onnan nem tudnak továbbhaladni. Az érdekelne, hogy ez az egész mennyire szokatlan történet, mással megesett-e már hasonló, illetve, hogy mire vezethető vissza. Azt nem hiszem, hogy van kapcsolat a két lány között, lehet, hogy anélkül is előjött volna. Tanácsokat, reflexiókat várok.