Van itt olyan akit tinédzserként csúfoltak a külseje miatt, felnőttként viszont csinos/helyes lett?

Engem, bár kifejezetten helyes nem vagyok, de nem vagyok csúnya se.

Engem igazából a testalkatom miatt csúfoltak, szívattak, mert mindig is nagyon vékony voltam. Most is az vagyok, de már nem zavar. Felülemelkedtem rajta fejben. Azóta pedig tudom, hogy minden fájdalom és rossz érzés, ami bennünk keletkezik, csak rajtunk múlik, és bármikor képesek vagyunk változtatni a hozzáállásunkon, így pedig megoldódnak a problémáink.

Nem kellett megváltoznia a testalkatomnak ahhoz, hogy megszeressem önmagam. A nézőpontomat változtattam meg.

engem is o sokat csufoltak, nem kifejezetten a kulsom miatt, de az is benne volt.. akkoriban (kb13 evesen) eleg duci voltam, pattanasok, elkezdett gondorodni a hajam, es ugy neztem ki mint egy barany..

azota nőttem egy 10-15 centit, a súlyom nem valtozott, de ugye ez mar nem latszik, a pattanasaim igy 20 evesen mar nincsnek szerencsere, es a hajamat megtanultam kordában tartani/kezelni..

es igen.. sokaig az onbizalmamat elvettek az undorito kikozosito gyerekek, eleg csendes, visszahúzódó lettem, de sokmindent tanultam az egeszbol..es mar ugy ahogy elfogadom es szeretem magam ahogy vagyok. 20/l

Nő vagyok. Néha még most is vannak problémáim a tükörrel, első barátomat (és eddig az egyetlen) emiatt 20 éves koromban "szereztem", addig kb szóba se mertem állni a férfiakkal, mert úgyis azt mondanák, hogy ronda vagyok és kiröhögnének.

Így is karakteres maradt az arcom :) Valaki oda van érte, valaki meg rondának tartja. Állítólag olyan "tündérszerű". De a többség elismerően végignéz rajtam és próbálnak szemezni.

A változás annyi volt, hogy immár nem lehajtott fejjel-meggörnyedve osontam mindenhova nálam 5-6x nagyobb ruhákban (mert nincs más).

Az élet más területein is hatással van ez, nagyon nehezen veszem rá magam az ismerkedésre (munkahelyen pl), olyan mélyen van bennem ez.

Gyerekként kövér voltam, most meg már helyes, izmos.

24/f

Kislányként kövér voltam. A vicc az hogy nem is a kortársaim csúfoltak, hanem főleg anyám és a felnőttek éreztették ennek hátrányát. Anyum sokat bántot miatta.

Ismerkedésben hátráltatott mert 20 fölött lett az első barátom és ő tanított meg elfogadni magam. Sportos fiú volt és amikor már nem éreztem magam rosszul a kinézetem miatt elfogadtam magam, bázran eljártam vele sportolni ami jót tett az alakomnak és a hangulatomnak is.

Viszont barátokat és párt is nagyon megválogatom. Soha senkibe nem tudtam első látásra beleszertni, ha ismerem egy ideje és emberileg is tetszik akkor kezdek csak érezni íránta valamit.