Miért érzem magamat egy értéktelen selejtnek?

azért van ez, mert értek megalázó helyzetek, vagy valakik mondtak ilyeneket, és megsérült az emberi méltóságotok (#3-as is). Minden ember értékes és tiszta jóként születik, tiszta ÜRES lap - amelyet teleírnak... A szocializáció során ebből veszít - törvényszerűen, kikerülhetetlenül veszít az ember.

És a sérülés közben látja: a másik milyen értékes, milyen zseni, hogy halad stb- és ez még lejjebb nyomja. Pedig ez csak "fecseg a felszín, hallgat a mély" (ahogy József Attila a Dunánál versében) jelenség.

Nem is szabadna másokkal összehasonlítgatni magunkat- mert ez rögzít téves eszméket. Ez többek közt egy eszköz a "kiemelkedőknek" hogy önigazolást nyerjenek, hogy ők értékesebbek, jobbak a többinél. Ám "Senki sem használhatja eszközként a másikat, minden embernek önmagában nyugvó célja van" - mondja Immanuel Kant.

A jó az, ha megtalálja az ember a 'sajátútját' (ez egy keleti filozófiákban ismert, fontos fogalom: a svadharma - saját út saját tan. Ezen elbukni is nagyobb szellemiséget hordoz, mint nem sajátúton magasabbra jutni.)

Ez lenne a fontos- mélyebbre jutni az önmegismerésben, megtalálni az életem értelmét, az utat, amelyen érzem, hogy haladnom jó. Ez nem könnyű (nekem is hosszú-hosszú évek alatt ment ez).

Vannak akik/amik segítenek ennek a megtalálásban, vannak akik/ amik lerántani akarnak. A kettőt felismerni és megkülönböztetni fontos. Az összehasonlításokat viszont mellőzni kell. És az is fontos, amit #2-ben írtam, hogy elfogadom: ilyen vagyok - ez a kiindulási alap. Ebből kiindulva keresem, mi az, ami a szellemi emelkedésemet szolgálja? mi az ami lehúz? A #3-as magánya azért nehezítő, mert könnyen önmagát húzza le akkor az ember- nem kap semmi támogatást kívülről- ennek részese voltam, tudom, hogy nehéz -, de szívleljétek meg, amit írtam.

Tehát gyakorlatiasabban nézve:

1. A segítő embereket meg kell találnotok - tanár, barát. A lehúzókat nem tudjátok elkerülni, de tudni kell elfogadni, nem kell vitázni velük, "rendben, ez a véleményed rólam", magadban tudni kell, ő ilyen, ez a véleménye rólam. De ez is csak egy vélemény, mint minden vélemény, nem az igazság.

2. Nagyon segítő, ha - kézzel töltőtollal, papírra - naplót írunk. Napi ritmusban, napi öt perc, de letisztulttá teszi a homályosan kavargó gondolatokat, amelyek örvényszerűen lehúznak. A kézzel írás papírra is fontos ebben az esetben, a tudat nagyobb területét mozgatja át tornáztatja, edzi.

3/a. A következő könyvek is segítenek a fentiek megvalósításához (kapható is, de könyvtárból is kivehető, és jobb, mint neten olvasni)

[link]

(a szerzőt személyesen is ismertem, nagyon segítő, a könyv egyszerű szavakkal leírva, egyszerű gyakorlatokkal segítő)

3/b. Ez pedig létszemlélet, a XX.sz egyik legnagyobb költőjétől (kapható, vagy ha épp nem, könyvtárból kivehető, és jobb, mint neten olvasni):

[link]