Mihez kezdjek az életemmel?

... csak és kizárólag arról, hogy megértsd a világot leíró nyelvet. A matematikát, fizikát, kémiát, biológiát.

Ha te mást vársz ettől, vagy többet akkor súlyosan tévedtél, mikor egyetemre mentél.

A tudást és a megismerést NEKED kell önmagadnak kutatni, az egyetem csak az alapokat adja meg.

Köze nincs olyan kérdésekhez amiket te itt feltettél (mi a lét értelme?... de még az élet kialakulásának egyetlen apró szeletéhez is egy karrier szükséges, 20-30 év az ember életéből. )

Rosszul értelmezted az egyetemi képzést. Pont ott hagytad abba, amikor már magadra lennél utalva, elmélyedsz a témádba, csatlakozol egy kutatócsoporthoz vagy kutatófejlesztő cégnél dolgoznál... Akár PhD-n folytathatnád, ott már minimális tárgy van, saját szakmai előrelépéssel.

Esélyed nem lenne unatkozni, és szépen lépésről lépésre haladnál az életben. Rájönnél, hogy pont ez az élet értelme, a bennünk lévő vágy kiteljesedése a felfedezésre.

Vagy szarj az egészre, és keress valami mást. Tenyéssz kutyákat, legyél asztalos vagy villanyszerelő. Nyugaton hótra keresnéd magadat vele.

Ez nem felfogás kérdése szerintem, hanem egy döntés.

Lehet csak belém szorult kevés empátia... de sohasem értettem ezt... Vagy az emberek 90%-a semmit sem akar csinálni és az az élete hogy vegetál?

Mert ahogy látom neked ez a célod. Ha nem érdekel a megismerés, nem akarsz semmiben jobb lenni (nem másokkal versenyezve, hanem magad miatt), nem akarsz jobb emberré válni... akkor mit akarsz tulajdonképpen?

Vegetálni a TV előtt befőttként anyádnál lakva 40 évesen?

Nem értem a koncepciót az ilyen embereknél. A boldogság nem jön magától, hanem qrva keményen fel kell építeni legóelemröől legóelemre. Pontosan igaz ez a munkádra, a szenvedélyekre, a magánéletre...

Te azt várod az élettől, hogy csak boldog légy. .. akkor miért nem próbálsz ki más ezer dolgot?

Miéleőtt megtaláltam magamnak a tudomány egy engem érdeklő szeletét, amiben tudunk maradandót alkotni, és még olyan új terület ami tényleg olyan mint a holdraszállás (ez már önmagában felborzolja a szőrt a karomon, olyan izgalmas... és nem a verseny vagy kiemelkedés miatt) - addig kipróbáltam sok munkát, különféle dolgokat. Sorra nem jöttek be, de valahol mélyen tudtam, hogy többre vagyok képes és nem adtam fel. Ennyi volt csak a lényeg.

Nem bekesüppedtem egy mocsárba, hanem mentem előre és kerestem a megfelelő ösvényt.

Szerintem neked magadat kéne megismerni előbb. Ezt pedig lehet csak kolönleges élmények során lehet. Fogj egy sátrat és vadkempingezz az erdőben 1 hétig egyedül. Fogj egy random fapados repjegyet és utazz el pár napra. Mászkálj derítsd fel a helyet ... csináld meg az El Caminot egyedül. Mire hazaérsz más ember leszel... teljesen átértékeled majd az életed.

Azt látom, hogy jelenleg egy uborkabefőtt vagy a polcon egy ingerszegény 4 fal között. Persze hogy becsavarodsz....

Egyébként meg azért mondtam a pszichiátert, mert én is voltam korábban pszichológusnál pont ilyen okokból, hogy fogalmam sem volt mit akarok.

Semmit sem segített igazság szerint. Viszont a pszichiáter igen. Mikor eleinte majdnem kirúgtak az egyetemről, akkor szedtem antidepresszánst egy ideig mert az agyam egyszerűen a sikertelenségek sorozata miatt nem volt képes magától jól működni. Segített is, segített megismerni magamat, hogy van más világ is. Kicsit felemelte a tetőt, egy létra volt a kerítés felett. Aztán abbahagytam és azóta se kellett, mert a sikerek meghozták a motivációt.

Igen én elfogadtam, hogy az agyam neurotranszmitter rendszere sokkal érzékenyebb genetikailag. Azt is elfogadtam, hogy kellett egy kis löket az elején ami hidegindította a motort. Innentől meg csak táplálni kellett a tüzet...

A boldogsag nem lehet eletcel, ez abszurdom. Az eletcel az nem mas mint apro celok kituzese, azoknak megvalositasa. Ezekhez tarsulhatnak boldog, semleges, meg boldogtalan pillanatok idonkent. De ez nem rendelesre megy, hogy te azert csinalsz valamit, mert attol boldogsagot remelsz. A celok eleresetol nem leszel boldog folyamatosan es nem fogja eltuntetni az idonketi boldogtalansagot, de lesznek boldog pillanataid.

De aszem ez mar nem a termeszettudomany rovatba valo :)

A Caminoval ráhibáztam akkor :D

Hát őszintén nem tudom... Keress fel több szakembert. Ez semmiképp sem egészséges állapot.

Pszichiáterre szavazok továbbra is.

A bölcsességgel érik meg az élet értelmének a tudása.

Nem fogsz tudni mindent azonnal. Pont azért jársz iskolába, hogy tanulj és közben tapasztalj. Az ismeretek tükrében szűrheted le azokat a válaszokat amiket keresel. Amit leírtál az a mai természettudományos filozófiai nihilizmus kikerülhetetlen csődje.

Teljesen jogos a problémád. Ha csupán egy véletlenszerű létező vagy egy random összeállt anyaghalmazban minek alkoss ? Minek élj, ha minden semmibé vesz a lelkeddel együtt. A kérdés jogos. A pszichológus kitérő megoldást javasolt, ami szintén nem megoldás. Ha szorítja a lábad a cipő nem lehet egyszerűen nem tudoműst venni róla !

Jó hírem van. Én magam fizikus vagyok és bizonyossággal elmondhatom neked, hogy az anyag valójában nem is létezik ! Bizony. A materializmus csupán a természettudományos fejlődés egyik zsák utcája. Csupán rezgésekbe ágyazott információ létezik és semmi más. De ennek ismertetéséhez mély fizikai ismeretre lenne szükség, amit el kell sajátítani hogy megértsd. Ezért kell iskolába járnod.

Az is kiváló javaslat volt, amit az első írt ! A kvantumfizika pont ezzel foglalkozik. Bebizonyítottuk, hogy gondolataink hatással vannak a valóságra. Formálják a valóságot azok a gondolatok, ahogyan a világot látjuk, ahogyan elképzeljük. A eremtő képzelet ereje fizikailag is bizonyítást nyert J.A.Wheeler kísérleteivel. Javaslom nézz utána. Sokkal optimostábban fogod látni a világot !