Az miért van, hogy nem bánok meg dolgokat, hibákat, amiket a múltban elkövettem?

Nem, nem és nem,

nem, nem bánok semmit sem.

Akár jó, akár nem,

ami volt, minden mindegy nekem.

Nem, nem és nem,

nem, nem bánok semmit sem.

Ami volt, szertehullt,

mind hazug, kinek kell az a múlt?

Máglyát gyújtottam én

minden emlék közé.

És sok bánat, öröm:

mindent megköszönök!

Régi szerelmekért

sírni ugyan mit ér?

Mindent, mindent, ha kell,

elölről kezdek el.

Nem, nem és nem,

nem, nem bánok semmit sem.

Akár jó, akár nem,

ami volt, minden mindegy nekem.

Nem, nem és nem,

nem, nem bánok semmit sem.

Múlt velem nem jöhet,

mert életem ma kezdődik - veled!

Mert minden rosszban van valami jó!

Amúgy ne is bánd, és ne minősítgesd jónak vagy rossznak - csak lásd hogy Veled ez megtörténhetett. Ne vedd még hibának sem!

Minden ami történik egy szakasz az utunkon. A jelenben kell eldönteni majd hogy ha visszatér egy hasonló helyzet akkor hogyan döntesz.

Mindig a jelen a fontos! A múlt - elmúlt.

A jelenben, és jövőben ha hasonló helyzet áll elő - legyél bölcs, és úgy cselekedj hogy ha holnap meghalnál - és visszanézhetnél azt mondhatnád h: basszus ezért megérte...

Mert fafej vagy és beképzelt.

A makacskodók meg is érdemlik, hogy a rossz döntésik melletti kitartásba belegebedjenek...

Megbánni, és onnantól másképpen csinálni más jó irányba vinne.

De nem! Csak azért se!

Lehet, hogy autista vagy, vagy pszichopata.

A többi érzésed rendben működik?