Úgy érzem mindennel kapcsolatban le vagyok maradva, és már sohasem fogom tudni utolérni magamat. Hogyan tovább? más is érezte már így magát? Sikerült helyre hozni a dolgokat?

19 éves vagyok, érettségim még mindig nincsen meg, mert már harmadik éve készülök megbukni.

Kb általános iskola óta nem tanulok, és már ha kell is nagyon nehezen megy a koncentrálás.

Úgy érzem elvesztegettem az éveim, és nem koncentrálhatok arra, hogy a jelenben tudjak élni, mert nincs meg hozzá a kellő tudásom, és nagyon sok mindennel el vagyok maradva.

Legszívesebben bepótolnék minden elmaradt megtanulandót, vagy alap dolgot amit a korombeliek tudnak, de úgy érzem akkor sosem tudnék a jelenben élni.

Vannak terveim, tudom mit szeretnék dolgozni, de minden területre kell az érettségi (amit igazából meg is szeretnék szerezni, de sajnos ez megint el fog csúszni egy évvel)

Szégyenkezve érzem magam egy átlag társaságban, feszélyez ez a lemaradottság pl egy párkapcsolat elkezdésében, mert emiatt mindenkihez kevésnek érzem magam.

Van két barátnőm, ők is ugyan így vannak mint én, se érettségi se semmi ennyi idősen, de őket szerintem ennyire sem érdekli az, hogy így semmire nem fogják tudni vinni.

Úgy érzem már lenne elég kitartásom végigcsinálni akármit, ha tudnám van fény az alagút végén, és sikerülni fog elérni a célom pár éven belül, és fel tudok zárkózni..

Egy nem tanulással kapcsolatos könyv olvasása is már komoly bűntudatot ébreszt bennem, mert úgy érzem nem érdemlem meg, hogy azzal foglalkozhassak amit szeretek, mert az életben rendkívül le vagyok maradva.

Ez a tudat miatt állandóan gyötör a bűntudat, szomorúság, elkeseredettség.

Azt érzem így sosem lehet saját családom, lakásom, olyan munkám amit igazán szeretnék, sosem lehetek már értékes ember.

Van olyan aki hasonlóan járt de sikerült kimásznia a gödörből?

Minden tanácsot szívesen fogadok!

Hogyan tovább?

Rendbe lehet ezt hozni?

Mi legyen az első lépés?

19L