Milyen magas Iq-val élni?

21:40 vagyok. Engem egyszerre szoktak szidni és dicsérni a tanárok. Azt mondják: "Annyira okos ez a gyerek, mégis olyan rosszul viselkedik. Ez ellentmondás!". Nem csak a tanárok mondták, hogy értelmes vagyok, hanem a pszichológusok és más felnőttek is, mindenki többnek hitt a koromnál látatlanban. Én ezzel nem szoktam dicsekedni, és nem is nagyképűségből mondom, de tényleg olyan érzés néha, mintha majmokkal lennél összezárva. A saját családom is azért szokott gúnyolódni rajtam, mert nem "konyhanyelven" beszélek, hanem használok idegen szavakat is és igyekszem változatosan, értelmesen, mégis érthetően fogalmazni. Először átgondolok egy mondatot a fejemben, s csak utána mondom ki. Az iskolában senkivel nem vagyok rossz viszonyban, ennek ellenére nincsenek igazi barátaim, akik vannak, azok csak spanok/haverok. Sokan strébernek tartanak, bár abszolút nem viselkedek úgy; beszólogatok a tanároknak, beszélgetek vagy levelezek órán, kéretlenül is véleményt nyilvánítok.

Tehát ilyen "magas IQ-val" élni.

Nem lehet egy értéket belőni, és kész. Nekem volt 126-os és 135-ös is. Az utóbbi időben elhatalmasodott rajtam a koncentrálatlanság, az ilyen teszteken sem tudok figyelni, és elkezdek kapkodni.

Sokkal könnyebben átlátom a helyzetet, nem csak egy adott körülményt veszek figyelembe. Épp ezért az én problémáim általában a közösség problémáinak megoldása, amit senki sem ért. Mert ugye mindenki a saját problémájával van elfoglalva, míg én csoportok, rendszerek problémájával.

Az persze megjegyzendő, hogy annak a csoportnak a működése általában befolyásolja az én helyzetemet is.

Az emberek engem sem mindig értenek meg, mert az én gondolkodásom túlhaladja az ő problémáikat. Az érdeklődési körünk is más. Engem jobban érdekel egy szabad szoftveres, működő groupware, mint egy buli meg az ivászat. Viszont ennek hátránya, hogy az önreklámozás és a kapcsolatépítés nem megy...

Viszont, ha az ember eltökélt - na és persze tud koncentrálni. :\ -, érhet el sikereket.

Nem sokban különbözik. 18 évesen írtam először tesztet, 160 jött ki, a Vágó-féle 140 lett, egy netes teszt 131-es, ezért biztos nem egyforma nehezek a tesztek, csak azt láttam, hogy átlagon felülit írtam. Kicsit elgondolkodtatott utána a kérdés, hogy tényleg más-e emiatt az életem.

Azt tapasztaltam hogy az életnek rendkívül kicsi szeglete az, amiben segít. Pl. analízisből 5-ösöm volt egyetemen, ami a tanár állítása szerint egyedüli azóta mióta tanít (kb. 20 éve tanított akkor). Remekül tájékozódok, ha egy ismeretlen nagyvárosban vezetek, egyszer megkért a főnököm, magyarázzam el hogy egy általam ismert városban hogy jut el egy irodáig, erre elővettem egy papírt és egy tollat és felskicceltem neki fejből egy komplett térképet a városról, amin meglepődött, mert csak egyszer jártam ott, és mert elég bonyolult volt az útvonal. Ezt a két esetet leszámítva semmivel sem másabb az életem mint másoknak, matek kivételével a tanulás sem más, egy évet csúsztam egyetemmel, ami átlagos, a nyelvvizsgáért komolyan megdolgoztam, ugyanúgy vannak magánéleti problémáim és kisebb-nagyobb anyagi gondjaim, mint másoknak, a keresetem átlagos, az átlagnál kicsit visszahúzódóbb vagyok,de nem érzem hogy bárhonnan is kilógnék, néha gyorsabban reagálok helyzetekben, emiatt irigyeim voltak és vannak, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de ebből a szempontból még jobban zavarnak a nőként kapott beszólások, mint a magas iq. A vicceken pedig legtöbbször nem tudok nevetni, legfeljebb kuncogni, vagy egy mosolyt elereszteni. De szerintem ez azért van mert túl pesszimista vagyok, na meg azért valljuk be a viccek 90 %-a túl pikáns, sértő, ízléstelen, fárasztó, szakállas.