Mit tehetnék, hogy javuljon a helyzetem?

Idén ősszel kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat egy vidéki városban, ezúttal kollégista is lettem. Gimnáziumot Budapesten végeztem el, de a februári határidős felvételikor még megrögzötten ragaszkodtam ahhoz, hogy az általam választott vidéki intézménybe kerüljek be. Budapesti egyetemek csupán B tervnek voltak tekintve. Még tavasszal valóban arról álmodtam, hogy a vidéki városban tanulok tovább, télen nyílt napon és Educatio kiállításon is elnyerte a tetszésemet. Viszont ahogy eljött a júliusi ponthatárok kihirdetése, úgy csökkent a vágyam a korábban álmomnak titulált intézmény iránt. Eddig úgy voltam vele, hogy majd belerázódok a helyzetbe és kialakul minden, de már most érzem, hogy valami nincsen rendjén. Naponta sírok akár többször is, elveszettnek érzem magamat, gyakran céltalanul bolyongok és mindig gyötör az idegesség. Leginkább az zavar, hogy a szakomon lévő kevés ember közül se találok magamnak jó barátot vagy havert. Leginkább okoskák/kockák, illetve olyan emberek vannak, akik csak inni akarnak egyfolytában, komolytalan témákról képesek csak beszélni és fent hordják az orrukat, illetve kiközösítenek. A kollégiumot kifejezetten vártam, de mivel az egyetemhez tartozó részre helyhiány miatt nem vettek fel, ezért a városban egyházi koliba iratkoztam be, mivel nagyon utolsó pillanatban derült ki az eredmény és itt volt csak hely. Alapjáratában jó a hangulat a koliban, de néha erőltetik a vallás dolgot, ami távol áll tőlem. Szerencsére 2 szobatársam nagyon kedvesek, bár ők más karon tanulnak. Első pillanattól kezdve elfogadnak és már tervezzük, hogy jövőre közös albérletbe megyünk. Az ő szaktársaikkal járok ki bulizni, kiváló és barátságos társaság, velük jól érzem magamat. Viszont ha előadásokra megyek, mindig egyedül bolyongok, motiválatlan és céltudatlan érzés uralkodik el rajtam. Ez főként azért van, mert az én szakomon lehetetlen jó ismerőst szerezni és mégis jó lenne napközben valakivel együtt előadásra járni, tanulni, stb.

Magát a vidéki várost mondhatni szeretem, hiszen kiskorom óta minden évben itt üdültem, sok szép emlékkel. Nyáron felköltözött Budapestre egy számomra fontos személy, illetve a gimis 4 év alatt szerzett barátok is mind a fővárosban laknak. Budapestet nagyon nehéz itt hagyni 1-1 hétvége után a barátokkal és bőgve szállok fel a vonatra mindig, mivel az egyetemem városában szinte üresség és magány vár csak rám. Habár a vidéki intézmény szimpatikus volt, igazából azért jelentkeztem oda, hogy távolabb kerüljek a szülőktől, végre önállósodjak és ne tudjanak érzelmileg zsarolni, nyugodtabb lehessek. Szívem szerint átjelentkeznék egy budapesti egyetemre. Nem tudom mi tévő legyek és hogyan legyen jobb a közérzetem.