Segítségre van szükségem (? )

Kamasz vagyok, depressziós, apámat nem ismerem, anyukám nem foglalkozik velem túlzottan, a nagymamám és a (egyetlen) barátnőm állnak hozzám legközelebb, de a nagyim nem veszi észre, hogy problémáim vannak, azaz néha beszélünk róluk, de csak egy keveset mondok el neki belőlük, mert nem akarom, hogy ezen aggódjon, amikor utoljára kicsit többet mondtam neki, majdnem agyvérzése lett, annyira felizgatta magát... a barátnőm abszolút nem tudja, hogy problémáim vannak, félek neki elmondani... de most rólam: rengetegszer gondoltam már arra, hogy meg akarok halni... egyszer egy osztálykiránduláson majdnem leugrottam egy várból, de nem tettem meg, féltem, hogy nem halok meg, és mégjobban kiközösítenének utána... azóta megbántam, hogy nem tettem meg, már egyből fél órával az eset után a lelkembe tiportak (nem részletezném), azóta többször lennmaradtam a víz alatt a kádban, de amikor már kezdtem fulladozni, mindíg feljöttem, mert nem bírtam megtenni... már egyszer felmásztam az ablakra is, hogy leugorjak, de végül megint nem tettem meg... amikor ezt írom, kb 10 perce elindultam az ablakhoz, de meghallottam, hogy anyám most ér haza, inkább visszafordultam. Anyámtól semennyi szeretetet nem kapok, sőt: egyik nap sírva rámnézett, és megkerdezte, hogy miért keserítem meg az életét, pedig éppen csak kijöttem a szobámból, hozzá se szóltam, iskolában jó tanuló vagyok, főzök magamra, erre sem kell figyelnie, és takarítok magam után... van szerelmi csalódásom is, de abba nem mennék bele, és az szerintem nem is annyira fontos most...

Nem értem, mi értelme az életnek, mi lesz jobb, ha én életben maradok...félek megölni magam, de egyuttal meg akarom tenni. Már többször akartam felhívni segélynyújtó vonalakat, de nagyon szégyenlem... most itt, hang, arc és név nélkül, gondoltam segítséget kérek, hátha...