Szóval az a helyzet hogy segítségre lenne szükségem. Kicsit bonyolult a helyzet ezért lentebb majd bővebben kifejtem, a kifejtés a születésemmel fog indulni szóval viszonylag sok szöveg előtt állsz?!

.(és lehet hogy kicsit kusza lesz, csak írom a gondolataimat,azt akarom hogy bele lássatok a témába). Amúgy 17 éves fiú vagyok és az életem változtatásával és jó/jóbb irányba való terelésével tennék fel kérdéseket, kérnék tanácsot.

Szóval hogy hogyan tudnék meg változni? meg ilyenek.

Tehát 2000-ben születtem decemberben (van egy bátyám,’96-os, mondhatni 5 év van köztünk.), inkább szegényebb családba. Anyám szüleivel éltünk(pár éve elköltöztünk). Bár ezért mondhatom hogy annyira hű de rossz körülmények között sose kellet élnem. Bár a családban azért nagyon sok konfliktus/veszekedés volt(fajult verekedésig is), és van a mai napig is. Ezek miatt én sokszor megpróbáltam öngyilkos lenni. 2011-ben meghalt az apám, ez sok mindent megváltoztatott, a családunkban sok minden fényre derült, kellemetlen dolgokra. Ez/ezek megráztak de 10 éves kölyök ként azért ezt még nehéz felfogni(most nagyon rossz hogy nincs apa-fia beszélgetés, nincs kitől tanácsot kérni. Ezért írok ide most). Alapvetően nem vagyok/ voltam egy rossz gyerek. Nem vagyok hülyegyerek, tudok gondoskodni magamról, gimibe járok. viszonylag egész jó tanuló vagyok a gimibe. Átlagba mondjuk 3-as… ami mondjuk mégse annyira jó. De ezt kb. semmi tanulással értem el.( Jó lenne ha megtanulnék angolul beszélni.)

Alapvetően nincs kivel beszélgetnem anyám haza jön munkából fáradt, nem lehet vele beszélgetni.(Szerintem vannak az idegeivel problémai, valamilyen nyugtatót szed, és altatóval alszik).A bátyám hát sajna vele se tudok nagyon beszélgetni, a mamámmal és a Keresztapámmal(aki anyum tesója) se. Ők leginkább bántanak, beszólogatnak pedig én próbálok kedves lenni velük. Én segítek nekik, ők bántanak.( Alapvetően szerintem a családban mindenki idegbeteg, csak apám nem volt az és szerintem én se vagyok az. Apám nyugodt kedves ember, segítőkész, jólelkű ember volt, mint én.)Barátnőm nincs, olyan barátom akivel tudnék bizalmasan beszélni olyan sincs. Az érzéseimet magamba fojtom pont mint az apám, agyvérzésben halt meg 45 éves korában.Sajna nem tudom kibeszélni a bánatom ahogy Ő se tudta.

Változni szeretnék! Több embert megismerni! Jó munkát szeretnék a későbbiekben. Utazni szeretnék! Élményeket szeretnék szerezni. (Sajnálom hogy kicsit össze vissza írtam). Sajnálom, nem tudok mindent le írni, nagyon nehéz. Ha még valami infó kellene a segítség nyújtáshoz akkor kérlek írj privátba. További szép napot. Köszi hogy elolvastad.

*fogalmam se volt hova kategorizáljam

**csak így sikerült ki írni