Hogyan lehetne önbizalmam autistaként?

Igaz hogy csak az enyhébb fajtájában szenvedek, de mégis sokszor úgy érzem hogy szégyellnem kellene magam. 26 éves nő vagyok. Még igazi párkapcsolatom sem volt, csak egy párszor randiztam. Vagy olyanokkal találkoztam akik már irányítani akartak, vagy pedig nem is foglalkoztak velem. Adok a külsőmre ápolom magam, szolidan sminkelek, és még sportolok is. Általában szépnek találnak, nem hiszem hogy a súlyommal gond lenne, 50 kg vagyok, és 171 cm.

Az emberek viszont általában nem kedvelnek nem tudom miért. Pedig én igyekszem kedves lenni, de mégsem sikerül. Munkahelyem is volt már ahol meg a főnököm utált. Iskolában is ha volt barátnőm akkor ő is csak érdekből "barátkozott", vagy pedig kigúnyoltak. Semmit sem sikerült elérnem az életben. Sokszor úgy érzem semmi értelme az életemnek.

Nehezen tudok bárhová is beilleszkedni. Régen még a szemkontaktust is kerültem, ezt mára sikerült kinőnöm. Sokszor nem tudom értelmezni a testbeszédet, nem értem a viccet.

Voltam már orvosnál kiskoromban is ahol megállapították hogy autista vagyok, és a kérdésem nem kitaláció.