Hogyan másszak ki a jelenlegi élethelyzetemből?

Általában rosszkedvű vagyok és levert, de a szomorúság nem a probléma, hanem a következmény.

- Két éves feldolgozatlan gyász.

- Vélhetően Asperger-szindróma.

- Fogalmam sincs, ufóságom miatt lesz-e valaha párom, nehéz lesz egymást elfogadni...

- Alapból benne vagyok egy férfi-nő barátságban, ami nem egyszerű eset, valahol se veled se nélküled, de valahol még csak az se, mert igazán kapcsolat se volt.

- 2 éve belecsöppentem a felnőtt életbe, de fogalmam sincs, hogy kell helytállni benne:

-> Nincs időm semmire

-> csökkent az energiaszintem a sok stressz és megoldandó feladat miatt

-> Szörnyen unalmas a munkám, piacképtelenek a végzettségeim, ezekkel... háát, lassan szűk fél éve nem tudok melóhelyet váltani, de egyébként se érdekelnek annyira.

- A szörnyen unalmas munka közben minden negatív gondolat támad, egyszerre érkezik.

- Az erős, szűk, váltakozó érdeklődési körök egyfelől jók, mert elterelik a figyelmemet, itthon már sokkal jobban vagyok, mint a munkahelyen, van miről olvasni, elgondolkozni. Ugyanakkor ezek miatt nincs tartós, igazi hobbim, nem érdekel tartósan és megfelelő mértékben semmi egyéb, elvileg fotózok, horgolok, növényeket gondozok, főzök... de ezek el vannak nyomva a szűk, erős érdeklődési körök által, pedig...

- Előző pont okai miatt nehéz a pályaválasztás. Így az általános admin munka mellett eddigi végzettségeim piacképtelensége miatt újra pályaválasztó vagyok, de így mit?

- A beilleszkedés állandó küzdelem fentiek miatt.

- Már az életet, mint olyat se tartom szépnek, környezetemben minden családban, párban előfordul komolyabb betegség vagy az elmúlt pár évben elhunyt valaki, akár tök fiatalon. Laknak munkásszállón, takarítanak huszonévesen vonatot, tehát... körülnézek, és nincs honnan erőt merítenem, hogy az élet szép, mert nem.

- Mindenért küzdök, mert küzdő típus vagyok, sokat fejlődtem jellemileg emiatt; de nem mindig tudom, hogy azért küzdök-e, amiért tényleg érdemes?

- Kétfős a család (külön élünk), és a rokonért nagyon addógom, főleg egészségügyi okok miatt meg mert nem tud spórolni.

- Ja, amúgy én se vagyok egészséges, de legalább hipochonder + a nyugati orvoslásban nem 100%-ban bízom.