Miért nem tudok koncentrálni?

Erről az a jelenet jut az eszembe, amikor egy filmben a szerzetes megtölt egy kávéscsészét, majd miután az tele van, tölti tovább, és a tea fele kiömlik.

A „magammal vagyok elfoglalva” kijelentés gondolom azt is jelenti, hogy kényszeresen gondolkodsz, elemzel, ítélkezel. Ebből a nézőpontból pedig nagyon nehéz megoldani bármilyen problémát is.

Az életben ért csalódások kisebb vagy nagyobb szenvedéssel járnak, ezen nem igazán lehet változtatni. A természetes „lefutási” idő után is folyamatosan generálni magadban a negatív érzelmeket viszont már a döntésed, a te ragaszkodásod a fájdalomhoz.

Amit a helyedben megpróbálnék, az az, hogy egy kis teret hagynék magamnak, azaz nem tölteném túl a teáscsészét.

Ez a gyakorlatban:

Ha felmerül bármilyen negatív gondolat, ne hagyd, hogy magával ragadjon. Figyeld meg alaposan, mit érzel, honnan eredhet, mennyire erős, milyen régóta tart. Mintha egy külső szemlélő lennél.

Irányítsd a figyelmedet másra is, mint a gondolataid. Figyelj madarakat, leveleket, embereket, a légzésed, bármit. Úgy gondolod, hogy ez unalmas? Amikor gyerekként rácsodálkoztál bármi újra, az unalmas volt?

Generálj pozitív érzelmeket is a negatív helyett, ha jobban megfigyeled, ezt akár a külső történésektől teljesen függetlenül is megteheted.

Ha így engedtél egy kis teret a problémáid és az érzelmeid közé, akkor a történeteidben megkeresheted a saját felelősségedet, mivel nagyon általánosan jellemző a hárítás magadról. „Ennek hozzám semmi köze, egy külső erő az, ami minden bajomat okozza”. Ez egy fokig rendben is volna, de teljesen elveszíted az esélyt rá, hogy saját magadtól fejlődj, új viselkedési mintákat vezess be, másképpen állj hozzá egyes helyzetekhez, másképpen gondolkodj. Ha nincs felelősség, nincs fejlődés sem.

Ha mindezek után még mindig szenvedsz, bátran keress fel egy pszichológust, nem kell drága magándokikhoz járni, és ez egyáltalán nem szégyen, főleg, hogy nem kell róla beszámolnod senkinek. Én is jártam „életvezetési tanácsadásra” egy dokihoz, olyan volt, mint egy jó beszélgetés, nem kezeltek sokkolóval.

Sok sikert kívánok:)