Tortent mar olyas valami az eletetekben, amit erdemes elmeselni?

Részegen felmásztam a haverjaimmal a házuk tetejére. ( Jó magas a ház, 2 emeletes :D

Természetesen esőben, az ablakon ki és a csúszós cserepeken.

Utána lecsúsztunk seggen a teraszukhoz, és hősként ünnepeltük magunkat.

YEAH!

Hát egy valami. Egy kicsit durva a sztori vége.

Egyszer vonattal kellett utaznom, de még kicsi voltam, 5-6 éves. Bátyámmal voltam ott, de ő nem figyelt rám, mert valami haverját meglátta, és elkezdtek beszélgetni. Én kis hülye meg nem tudtam, hogy mennyire szabad közel állni a sinekhez... Jött a vonat, mindenki elkezdett sápítozni, mert ugyebár olyan közel álltam a sinekhez, hogy ha elzúg mellettem, maga alá ránt, és feldarabol. Az utolsó pillanatokban rántott el valaki, de így is éreztem a vonat szelét, nagyon erős volt. :\ Durva volt így visszagondolva, de akkor csak annyit fogtam fel, hogy rosszat tettem (pedig végülis nem én, hanem tesóm), és hogy nagyon szar lett volna, ha nem rántanak el.

És itt még nincs vége. Pár hónapja történt, hogy megint vonattal kellett utaznom. Majdnem lekéstem, szóval siettem oda, és amikor odaértem, alig voltak. Láttam egy lányt, aki túl közel állt a sinekhez, és láttam, hogy nagyon gyorsan jön egy vonat. Messze állt tőlem. Kiáltottam neki, hogy menjen hátrébb, de igazából már tudtam, hogy késő. Becsuktam a szememet, de hallottam hogy sikít, meg utána ilyen furcsa hangot (gondolom ahogy feldarabolta a lányt). Utána belegondoltam, hogy velem is ez történhetett volna, és elkezdtem könnyezni. :( Szörnyű volt. Nem értem, hogy ezt a lányt miért nem tudta valaki úgy megmenteni, ahogy engem.