Néhány megfogadtam, hogy tökéletes emberré válok. Lemondtam a hobbimról és szinte minden földi élvezetről, egy napon azonban mégis elbuktam. Van még remény számomra?

Elmész egy templomba, meggyónod, és már semmi gond, egyenes út a mennybe. Én is így szoktam minden hétfő reggel, miután vasárnap egésznap szenvedek fájó pénisszel és másnapossággal.

Üdvüzlettel, Gaál Imre, igazhitű keresztyén, 2 kislány édesapja.

Leszögezem, hogy nem vagyok hívő. De érdeklődéssel tanulmányozom a különböző vallásokat, és lehet néhány kérdésben tájékozottabb is vagyok, mint sok magát hívőnek tartó ember.

Nem az a tökéletes ember, aki lemond minden élvezetről. Sőt szerintem ez megfelelő bölcsesség hiányában inkább tévút. Egy bizonyos bölcsesség felett lehet az aszkéta életmód is egy út. Az üdvözüléshez nem szükséges, de az adott ember számára egy elmélyülést lehetővé tevő út. De ez nem mindenkinek az útja. Ha mindenki cölibátust fogadna, logikus, hogy 100 éven belül kihalna az emberi faj. Nyilván nem ez a cél, és nem ez a helyes.

Az, hogy az ember szexuális életet él, az nem egyenlő a paráznasággal. A szót koronként máshogy értelmezték – illetve a különböző keresztény irányzatok mai értelmezése között is vannak különbségek –, de alapvetően a paráznaság az erkölcstelen nemi életet jelenti. A mai kor szokásaiban inkább azt, hogy valaki gyakran váltogatja a partnereit. Vagy mondhatjuk azt – és talán ez jobb támpont –, hogy paráznaság az, mikor a szexuális vágy nem a szívből, hanem kizárólag a testből ered. Anno a paráznaság a házasságon kívüli szexuális életet, illetve a hűtlenséget jelentett. A kor szokásai viszont változtak, ennek megfelelően a paráznaság fogalmát is újra lehet, sőt újra is kell értelmezni. Az aligha paráznaság a mai kor szokásain belül, ha valaki egy 3 éves párkapcsolatban szexuális életet él még házasság előtt.

> Lehetek még tiszta életű ember

Persze. Legyenek a szándékaid tiszták, akkor nincs gond. És igen, akár aktív szexuális élet mellett is lehetséges ez.

> de én halálos bűnt követtem el

A halálos bűn és a bocsánatos bűn közötti különbség megjelenik a Bibliában. De a kettő közötti különbség már inkább az egyházi hagyomány része. A halálos bűn az, ami lerombolja az emberben a szeretetet, elsősorban az Isten iránti szeretetet. Olyan bűn, amiben valaki valamit – ami számára jó – részben vagy egészben Isten fölé helyez. A bocsánatos bűn csak sérti ezt a szeretet, és nem ontja ki.

Hogy érzed? Ettől a szexuális élménytől benned megszűnt az Isten iránti szeretet? Ha nem, akkor nem halálos bűnről van szó. Vagy úgy érzed, hogy csak sérült, csökkent az Isten iránti szeretet? Akkor az bocsánatos bűn. Ha nem csökkent, nem sérült, és másnak sem származott belőle sem közvetlenül, sem közvetve kára, akkor egyáltalán bűnről beszélünk?

De akár előáshatunk középkori hosszú-hosszú teológiai vitákat is, hogy létezik-e egyáltalán szabad akarat. Mert egy vérbeli tradicionális kálvinista azt mondaná, hogy az, hogy elkárhozol, vagy megüdvözülsz, az Isten által a születésed előtt elrendelt dolog, és ezen ember sem imával, sem jó tettekkel nem változtathat.

Na ez hű

A legtöbb fiút nem is érdekelné, sőt, dicsekedne vele. Nagy elismerés

Még egy gondolat ahhoz, hogy „lemondtam a hobbimról és szinte minden földi élvezetről”. Szinte minden vallásnak vannak hívői és papjai. A hívő követi a vallást, de éli az életét, a pap ennél többet vállal, és ezáltal több dologról mond le, hogy a küldetését teljesíteni tudja. A szerzetesek még egy átlagos papnál is tovább mentek, a szerzetesrendeknél kimondottan hangsúlyos volt a lemondás bizonyos dolgokról. De nézd meg a bencéseket. Pl. a bor fogyasztása élvezettel jár. Szent Benedek megtiltotta a szerzetesrend tagjainak a bor fogyasztását (a miséket leszámítva)? Nem, csak korlátozta azt, méghozzá igencsak bölcs módon. Úgy határozott, hogy minden szerzetes egy nap egy hemina bort ihatott meg. De mennyi az egy hemina? Mások vagyunk, mindenkire másképp hat az alkohol. Az egyik földrajzi helyen erősebb, a másikon gyengébb borok vannak. A hemina nem mértékegység. (Volt, ahol a hemina 2-4 litert is jelenthetett, volt ahol csak 2-3 dl-t.) A hemina az a mennyiség, ami felemel, megvidámít, kreativitást szabadít fel, bölcsebbé és boldogabbá tesz, de még nem választ el Istentől.

Az élet része az öröm és a boldogság. Sőt nem csak része, de elkerülhetetlen része is. Még a legsúlyosabban depressziós ember is érez boldogságot, még ha egy röpke, múlandó pillanatra is. A bencés rend pont azért szimpatikus számomra, mert a jelmondatuk: Ora et labora, azaz dolgozz és imádkozz. Mert nem csak egy templomban mormolt ima visz közelebb Istenhez, ne feledjük, hogy a teremtett világ is Isten kvázi kinyilatkoztatása. A jól elvégzett munka is közelebb visz Istenhez. A jól elvégzett munka és annak gyümölcse felett érzett öröm nem hogy visszavágandó, hanem pont ez az, ami által közelebb kerülsz Istenhez. Még egy szerzetes esetén is, hát még egy egyszerű hívő esetén, akitől nincsenek annyira szigorú elvárások.

Még egy sztori jutott eszembe. Barátnőm volt osztálytársával voltunk Sopronban a bornapokon. Barátnőm osztálytársa meglátta egy egyik vendéglő teraszán azt a papot – néhány másik pap és néhány nem pap ismerősük társaságában –, és beszélgetni kezdtek:

Pap: - Na és még mindig házas vagy?

Ismerősünk: - Nem, már elváltam.

Pap a másik papnak: - Na mit mondtam? A temetés jobb. Az legalább biztos.

Ismerősünk: - És hogy-hogy ez a nagy közös kortyolgatás.

Pap: - Holnap körmenet. Most készülünk fel rá.

Az, hogy valaki pap, nem jelenti azt, hogy ne lehetne humorérzéke, vagy hogy el kellene vágni minden örömtől.

Az Istennek tetsző – mondjuk úgy erkölcsös – élet nem arról szól, hogy lemondasz az élet minden öröméről, és egy karót nyelt giccs legyél, akinek az élete másból sem áll, mint a hitből. Még akkor sem, ha te vagy a pápa. Ez egy félreértésből fakadó fanatikus hozzáállás.

~ ~ ~

Most nem tudom melyik görög filozófus mondta, de az élet különböző dolgait ő három kategóriába sorolta. Nem keresztény tanítás, de érdemes meglátni benne a bölcsességet, mert összeegyeztethető a keresztény tanok szellemiségével:

Van, ami természetes és szükséges. Ezekben nem kell mértéket tartani. Lélegezni, enni kell. Pl. a koplalás nem jó és felesleges.

Van, ami természetes, de nem szükséges. Ezekben, ha lehet mértéket kell – vagy érdemes – tartani, illetve érdemes megtanulni nélkülük is boldognak lenni, hogy ha arra kerül a sor, ne függjünk ezektől. Az, hogy nem kell fáznod, egy fűtött lakásban vagy, az természetes igényed, de nem szükséges feltétele az életben maradásnak (egy bizonyos hőfokig). Az evés szükséges, de az, hogy finom ételeket egyél, az nem szükséges. Bor vagy csokitorta? Lehet velük élni, de mértéket kell tartani, és érdemes megtanulni kvázi kenyéren is vízen élve is jól érezni magad. De ide sorolom a szexet is. Mi sem természetesebb a szexnél. Bár a faj fennmaradásához igen, de az egyén életéhez nem szükséges. Tehát ebben is érdemes mértéket tartani, a hiányát derűvel viselni, ha úgy hozza a sors. Vagy ilyen a film. Az ember természetes igénye, hogy informálódjon a világról, benyomások, élmények érjék. Természetes, de nem szükséges dologról van szó, tehát érdemes mértéket tartani, és nem három filmet megnézni naponta.

Van, ami nem természetes és nem is szükséges. Ez az, aminek a teljes kizárására törekedni kell. Hogy szélsőséges példát hozzak, a heroin sem nem természetes, sem nem szükséges. Ennek a mértéktartó fogyasztása is erősen kerülendő.

Javítás:

… meglátta az egyik vendéglő teraszán azt a papot – néhány másik pap és néhány nem pap ismerősük társaságában – aki anno összeadta őt a volt férjével, és beszélgetni kezdtek…