Hogyan tudnám fejleszteni a személyiségem?

ha felsőfokúd van, akkor már nagy baj nem lehet. Nincsenek barátaid? ez már nagy előny. A munkahelyen többnyire nem kedvelnek? szerencsés vagy.

az, hogy feszültnek érzed magad, az baj..azt hiszem ez abból ered, hogy nagyon meg akarsz felelni mindenkinek...azt pedig nem lehet...e miatt görcsölsz.

Ha nem kedvelnek, hát nem kedvelnek...van még így pár millió ember, és köszöni jól van..

egyedül a nőkkel kellene jól kijönnöd..az az alfája és omegája mindennek...csak azzal foglalkozz, hogy legyen egy megértő barátnő, aki nem csak lelki szemetesládád, hanem tökéletesen kielégíted, és meghallgatod az ő gondját is..mondhatni szereted...meglátod könnyebb lesz az életed.

próbálkozz! sok sikert!

(a személyiség-fejlesztést csak a tévében szokták javasolni vihogó lányok)

Szerintem f..szság, amit az első írt.

Már mért lenne előny, ha nincsenek barátaid?

Abban igaza van, hogy azt le kell szarni, ha nem kedvelnek, nem is kell mindenkinek megfelelni.

Az meg megint hülyeség, hogy csak és kizárólag a nőkkel kéne foglalkoznod, és akkor megoldódik minden... Ez egyrészt olyan tündérmesének hangzik. Megoldasz egy problémát az életedben, és azzal automatikusan megoldódik a többi is? Ugyanmár. Az meg a másik, hogy szerintem (ez mondjuk szubjektív vélemény) nem így kéne belekezdeni egy kapcsolatba. Amíg egyedül nem vagy boldog, mással se feltétlenül leszel az. Amit mondani szeretnék, azt egyszerűbb megfogalmaznom egy idézettel, amit olvastam: "Don't expect from anyone to light you up. Instead, shine together."

Nem hülyeség a személyiség fejlesztés, csupán azt jelenti, hogy valaki szeretne jobb lenni, azzal meg nincs semmi baj. Sőt, szerintem pont azzal van a baj, ha valaki egyáltalán nem szeretne fejlődni.

Hogy hogyan, arra nem tudok hosszú választ adni. Nekem az utazás segített/segít. Én mindenkinek nagyon ajánlom, hogy rendszeresen utazzon egyedül. Engem rengeteg mindenre megtanított az egyedül utazás, és sokkal pozitívabb irányba formálta a személyiségemet. Szóval én az utazásra esküszöm (leginkább az egyedül utazásra), de vannak, akiknek a sport segít, vannak, akiknek az olvasás...

Minden út megtanított valamire. Nem szeretnélek untatni, de azt hiszem, az lesz a legegyszerűbb, ha felsorolok néhányat.

Nekem pl nagyon sokszor pánikrohamaim voltak az indulást megelőző este (meg egyszer Karlovy Vary-ban is), de sikerült megtanulnom kezelni őket.

Meg a folyamatos komfortzónából kilépés. A legutolsó utamnál már nem is éreztem, hogy bármi furcsa lenne abban, hogy egyedül szállok repülőre, hogy egyedül sétálgatok, és hogy 9 idegen emberrel alszom egy szobában. Hozzánőtt a komfortzónámhoz. :D

És minden helyzetben feltalálom magam, hiszen kénytelen vagyok, magamra vagyok utalva. Általában sikerül megoldani az aktuális problémát, de ha nem, akkor azt is megtanultam, hogy ne pánikoljak, mert csak rosszabb lesz.

Eleinte mindenáron ismerkedni akartam más utazókkal, de inkább kényszerből, mintsem azért, mert tényleg arra vágytam volna. Aztán Berlinben rájöttem, hogy "Tudod, mit? Én nem is akarok idegenekkel lenni, tökéletesen élvezem a saját társaságomat is, és nem kell megfelelnem az elvárásoknak." Azóta nem feszengek, amikor egyedül ülök be egy kávézóba, és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak.

Sokkal jobban megy a kompromisszumkötés, és az elfogadás. Ha olcsó szállást akarok, akkor el kell viselnem a másik 9 idegent. És ha az a 9 idegen közül az egyik csapkodja az ajtót, állandóan felkapcsolja a villanyt, és nem használ fülhallgatót, én azzal nem tudok mit kezdeni, csak eltűrni. Ez van, inkább örülök neki, hogy a másik 8 normális.

Sokkal kíváncsibb és nyitottabb is vagyok minden újdonság felé. Új kultúrák, új ételek, új nyelvek...

És bátrabb is lettem. Régen nem biztos, hogy mertem volna éjszaka sétálgatni egy idegen város olyan részén, amit nem ismerek, de mostmár sima ügy. Egyrészt bízok a megérzéseimben, és hiszek benne, hogy amíg én normális vagyok, addig velem is azok lesznek, és nem fognak megtámadni. Vagy ha ez mégis bekövetkezne, akkor visszaütök, vagy tökön rúgom. Mondjuk lehet, hogy 50 kilós lányként ezzel se mennék sokra egy 100 kilós csávó ellen, de akkor se hagynám magam.