Hogyan eltetek tul a gyaszt?

Én 13 éve rágom magam:S

Nagyim halt meg mellettem,szóval nem volt egy könnyű feldolgozni,de mostmár tudom hogy fentről néz és vigyáz rám:)Csak ha belegondolok a sírógörcs kerülget.Amúgy anyuék nagyon sokat segítettek,meg a rokonság,mivel én voltam a legkisebb nehezebb volt megértenem hogy mi a helyzet.4 éves voltam,most vagyok 17.Két éve a barátaim haltak meg autóbalesetben,ebben a szituban is csak a családra támaszkodtam.Beszéld ki magadból,vagy írj idézeteket amikkel kitudod fejezni az érzéseid!Megkönnyíti!Kitartást!

Nekem is a nagymamám halt meg, 10 éves voltam. Jobban szerettem mint az anyámat. Igazából? Nekem az a rohadt önsajnálat segített, a sok horrorfilm, amiktől bekattantam és már éjjelente könyörögtem, a semmibe, hogy mennyen el és békéljen már végre meg, éreztem a jelenlétét, de nem volt túl sok időm, hogy csak úgy gyászoljak.. Apám otthagyott engem a fenébe, 1000 Forintot értem neki. Ez tett engem 2 sejtes zöld moszattá. Minden nyáron csöveltem kint az utcán a haverokkal minden nap matt részegre ittuk magunkat cigiztünk és már a fűbe is majdnem belerángattak. Már szokásos volt, hogy a rendőrök elől fetrengünk az erdő közepén az avarba. Amikor itthon voltam akkor csak anyámnak nyitogattam a sörösüvegeket és adogattam neki a zsepiket mivel levegőt nem kapott a bőgéstől. Ez lelkileg teljesen tönkre tett 5 évig úgy éltem mintha a gettó közepén lennék valami nagy városi banda tagjaként. És 15 évesen kivágtak a nagy barátaim a csapatból. Előtte egy évvel apám visszakönyörögte magát anyámhoz. Én mindenkit utáltam és ismét előjött a gyász, de már nem azért mert elment a mama, hanem mert nekem kellett volna, nem pedig neki. 1 éve már túl vagyok rajta teljesen, néha eszembe jut és elpityeredek, de nem fájdalommal, hanem csak a hiány miatt.

1 dolgot mondhatok: Az idő minden sebet begyógyít! Előbb vagy utóbb az már csak rajtad múlik!

Próbálj meg harcolni, csinálj új célokat, aprókat, érezd, hogy sikeres ember vagy! És próbálj jó szemmel tekinteni az eltávozására, mint pl.: Ez neki a legjobb út volt, különben bénán, magatehetetlenül, fájdalmasan kellett volna tovább élnie az életét, ami csak mások segítségével működne. A legpozitívabb viszonyba kell kerülnöd az elmúlással! És viszonylag hamar képes leszel túltenni magad egy szeretted halálán.

Én a szüleimet vesztettem el 5 éve.Teljesen szétestem,összetörtem,évekig magamat hibáztattam,de már elkezdtem újra építeni magam.

20L

Nem beszéltem róla senkivel,mert egyszerűen nem ment,mostmár ki tudom mondani az érzéseimet,gondolataimat ezzel kapcsolatban.

előző

Nagyon fájt ezeket végigolvasni.....

Nekem még nem volt hasonlóba részem. Hállának.

mármint haltak meg hozzátartozóim de nem ennyire közeliek.

de halálfélelmem van. Nem a saját halálomtól félek (bár attól is kicsit.) hanem hogy a családomba meghal valaki.

Nagyon gyenge lelkű vagyok, könnyen elsírom magam.

Félek attól, hogy nem bírnám feldolgozni az elvesztésüket.

Sokszor kívánom hogy én haljak meg előbb...

De az önzöség lenne felőlem. De akkoris, nagyon félek. Nem akarom. Sokszor álmodok halállal, sirva kelek fel.

Félek.:$

A papám halt meg augusztusban. Hihetetlen ürességet éreztem. Éppen nyaraltunk, amikor szóltak. Persze még csak 13 vagyok, szóval hál istennek nincs ebben még tapasztalatom. Arra gondoltam közben hogy a mamámmal miket csinálhatnak most éppen a mennyben, meg hogy hogy találkoztak. És már elfogadtam hogy vele van, de majd eljön egy idő, mikor én is odamegyek.

Viszont tegnap halt meg a kutyusom, ma tudtam meg. El van temetve a kertbe, este gyújtunk neki gyertyát, és vettünk eki virágot. 3 ées korom óta volt velem. Gyenge volt a szíve. Este amikor még adtam neki puszit ( 10 körül ) valahogy éreztem hogy ezek a puszik az utolsók. Anya még 11 kor lement hozzá, de már nem élt:(. Most is sírok. És rettenetes érzés tudni azt, hogy ez után kb fél-egy óra, vagy akár 10 perc után elaludt örökre. De megnyugtat, hogy utoljra én adtam neki puszit. de szóval... fel sem tudom fogni.... Viszont ittbent volt a nappaliba, és a férje meg a lánya mellette volt. És az is megnyugtat, hogy úgy aludt el:).

De viszont amikor elvesztettem a papámat, akkor hihetetlen ürességet éreztem. De amikor a kutyámat, akkor úgy... Nem is tudom... mintha melegség árasztaná el a szívem... De akárki bármit mond, érzem hogy ő itt van velem! Már véresre sírtam a szemem, mégis tudom hogy itt van...

Én a nagymamámat vesztettem el 9 éve. Nagyon megviselt mindenkit a családban. Nekünk az segített, hogy sokat beszéltünk a szép emlékekről és így könnyebb volt. A temetésig voltak rossz álmaim, utána már megnyugodtam. Sokszor eszembe jut ma is, de mindig csak szép és jó dolgok.

Még ma is hiányzik..... Már nem él egyik nagyszülőm sem, páromnak sem :(